A Bùfǎ (步法) jelentése „lépésmódszer” vagy „lábmunka”. A 步 (Bù) írásjegy lépést, ütemet vagy járó mozgást jelent. A 法 (Fǎ) írásjegy módszert vagy utat jelent. Együtt azt írják le, hogyan mozognak a lábak, a csípő és a súlypont a térben.

A Wudang gyakorlásban a lábmunka a híd a rögzített állásgyakorlás és az élő mozgás között. Egy állás (步型 Bùxíng) világos formát ad az alsótestnek. A lábmunka ennek a formának irányt, időzítést és változást ad. Bùfǎ nélkül a gyakorló talán képes megtartani a Mǎ Bù (马步, lóállás) vagy a Gōng Bù (弓步, íjállás) helyzetét, de nem tud belépni, visszavonulni, fordulni, kitérni vagy távolságot változtatni a szerkezet elvesztése nélkül.

Lábmunka és állások

Az állások és a lábmunka szorosan kapcsolódnak egymáshoz, de nem azonosak.

Bùxíng (步型) az állástípus: lóállás, íjállás, üres állás, guggoló állás, pihenő állás vagy egylábas állás. Arra a kérdésre válaszol: „Milyen alsótest-formát használunk?”

Bùfǎ (步法) a lépésmódszer: előrelépés, hátralépés, követés, visszahúzás, fordulás, váltás, nyitás, zárás és a középpont áthelyezése. Arra a kérdésre válaszol: „Hogyan mozog a test egyik helyzetből a másikba?”

A jó lábmunka nem hagyja el az állás alapelveit. Magával viszi őket. A térdek továbbra is a lábujjakkal egy irányban haladnak. A gerinc rendezett marad. A súlyközéppont tiszta marad. Amikor ezek a minőségek eltűnnek egy lépés közben, az állás csak a mozgás megállása után tűnhet helyesnek. A gyakorlásban magát az átmenetet is edzeni kell.

Alapelvek

Mozdítsd a középpontot, mielőtt a végtagok szétválnak. A lépés a súlyponttal kezdődik, nem egy elszakadt láb előrenyújtásával. Ha a láb túl messzire nyúl a test elé, a gyakorló két helyzet között megfeszül. A lépésnek kapcsolatban kell maradnia a Dāntiánnal (丹田), a derékkal és az álló lábbal.

Különböztesd meg az üreset és a telit (虚实 Xū Shí). Az egyik láb viseli az elsődleges súlyt, míg a másik elég könnyű ahhoz, hogy lépjen, rúgjon, visszahúzódjon vagy változzon. Lassú gyakorlásban a tanulónak éreznie kell, mikor van még a súly az egyik lábon, mikor kezd áthelyeződni, és mikor válik a másik láb tartalmassá.

Helyezd le, mielőtt terheled. Sok Wudang lépésmódszerben az üres láb könnyedén érinti a talajt, mielőtt súlyt kapna. Ez lehetővé teszi, hogy a gyakorló kipróbálja a távolságot, a szöget és a felületet anélkül, hogy túl korán az egész testtel elköteleződne. Miután a láb helyesen került le, a súly kontrollált módon áramlik át a lábon.

Tartsd a térdet igazítva. Forduláskor vagy lépéskor a térd nem csavarodhat a lábfej irányával szemben. Amikor a test irányt változtat, a lábfejnek, a térdnek, a csípőnek és a deréknak együtt kell működnie. Az olyan apró igazítások, mint a Kòu Jiǎo (扣脚) és a Bǎi Jiǎo (摆脚), előkészítik a fordulást, hogy a térd ne kényszerüljön.

Hagyd, hogy a derék vezessen. A lábak hordozzák a testet, de a derék rendezi az irányt. Az előrelépés, a hátralépés és a fordulás nem csupán lábmunka. A derék kapcsolja össze az alsótestet a kézzel, a tekintettel és a szándékkal. Amikor a derék vezet, a lépésnek célja van. Amikor csak a lábak mozognak, a test szétszórttá válik.

Gyakori lépésmódszerek

Shàng Bù (上步) — Előrelépés

A Shàng Bù azt jelenti, hogy előre lépünk, vagy fellépünk a következő helyzetbe. Megjelenik a formákban és a gyakorlatokban. Az előrelépés nem lehet kitörés. A hátsó láb megtámasztja a testet, miközben az első láb lehelyeződik, majd a középpont áthelyeződik az új állásba.

Harci alkalmazásban a Shàng Bù zárja a távolságot. Formagyakorlásban arra tanítja a tanulót, hogy dőlés és sietség nélkül lépjen be.

Tuì Bù (退步) — Hátralépés

A Tuì Bù hátralépést jelent. A visszavonulás nem összeomlás. A helyes visszavonulás megtartja a gerinc függőlegességét, a tekintet jelenlétét és az elülső szerkezet kapcsolatát. A test úgy húzódik vissza, hogy közben elég rendezett maradjon a forduláshoz, erőkibocsátáshoz vagy újabb lépéshez.

Sok kezdő hátradől visszavonuláskor. Ez kiveszi a középpontot a lábakból, és lassúvá teszi a következő mozdulatot. A súlynak a lábakon keresztül kell áthelyeződnie, nem a felsőtesten keresztül.

Gēn Bù (跟步) — Követő lépés

A Gēn Bù követő lépést jelent. Az egyik láb mozdul először, a másik pedig követi, hogy helyreállítsa a távolságot és a szerkezetet. Ez megakadályozza, hogy az állás túl hosszúvá váljon.

A követő lépés fontos a páros munkában, mert a távolság folyamatosan változik. A gyakorlónak képesnek kell lennie belépni vagy visszahúzódni anélkül, hogy a hátsó lábat maga mögött hagyná.

Huàn Bù (换步) — Lépésváltás

A Huàn Bù lépésváltást jelent. Jelentheti annak megváltoztatását, melyik láb van elöl, az egyik állásból a másikba váltást, vagy irányváltást úgy, hogy a középpont stabil marad. A kulcs a tisztaság: a lábak változnak, de a test nem zavarodik össze.

A Taiji és Wudang formákban a Huàn Bù gyakran az üres és a teli közötti változást fejezi ki. Az egyik láb könnyűvé válik, a másik tartalmassá, a test pedig a derékon keresztül fordul.

Kòu Bù és Bǎi Bù (扣步 / 摆步) — Horgoló és nyitó lépések

A Kòu Bù befelé húzza vagy beakasztja a lábfejet. A Bǎi Bù kifelé nyitja vagy helyezi a lábfejet. Ezek a kis lépésmozdulatok előkészítik a fordulásokat.

A mozdulat aprónak tűnhet, de az egész szerkezetet megváltoztatja. Egy kis lábfej-igazítás megnyithatja a csípőt, felszabadíthatja a derekat, és lehetővé teheti, hogy a test egy egységként forduljon.

Edzési folyamat

Statikus állástól az átmenetig

Az első szakasz a tiszta állások megtartása. A második szakasz az ezek közötti mozgás. A tanuló gyakorolhatja az átmenetet Mǎ Bùból Gōng Bùba, Gōng Bùból Xū Bùba, vagy Xū Bùból Dú Lì Bùba (独立步, egylábas állás), miközben ugyanazokat a szerkezeti szabályokat tartja, amelyek mozdulatlanságban is érvényesek.

Az átmenetnek elég lassúnak kell lennie ahhoz, hogy feltárja a hibákat. Ha a térd beesik, a csípő lezár, vagy a vállak felemelkednek, a lépés túl gyors vagy túl nagy.

Lassú lépés

A lassú lépés elkülöníti a súlyáthelyezést. A gyakorló teljes figyelemmel emeli, helyezi le és terheli a lábat. Az üres láb könnyű marad. Az álló láb gyökerezett marad. A felsőtest nem leng ki kompenzálásként.

Ez a munka fejleszti az egyensúlyt, a láberőt és azt a képességet, hogy a gyakorló minden pillanatban érezze, hol van a középpont. Türelemre is tanít: a lépés csak akkor teljes, amikor a szerkezet is teljes.

Irányváltások

Miután az előre- és hátralépés stabillá válik, a gyakorló hozzáadja a fordulást, az átlós lépést, az oldalirányú változásokat és a spirális átmeneteket. Az irányváltásoknak ugyanazokat az elveket kell megőrizniük: a derék vezet, a térdek igazodnak, az üres és a teli tiszta marad, és a középpont nem sodródik ki az alapból.

A Wudang formák gyakran megkövetelik, hogy a test süllyedés közben forduljon, lépés közben emelkedjen, vagy irányváltás közben nyissa a karokat. A Bùfǎ teszi lehetővé ezeket az összetett mozdulatokat.

Forma és páros gyakorlás

A formagyakorlásban a lábmunka ritmust és logikát ad a sorozatnak. Minden lépés előkészíti a következő tartást.

A páros gyakorlásban a lábmunka szabályozza a távolságot és a szöget. A gyakorló megtanul belépni ütközés nélkül, visszavonulni menekülés nélkül, és oldalra lépni a középvonal elvesztése nélkül.

Gyakori hibák

Nyújtózás a lábbal. A lépés túl hosszúvá válik, a középpont hátul marad, és a test elveszíti a kapcsolatot. A javítás az, hogy rövidebbé tesszük a lépést, és az álló lábból, valamint a derékból indítjuk a mozgást.

A súly hirtelen leejtése. A láb földet ér, és az egész test rázuhan. Ez sokkolja a térdet és megtöri a kontrollt. A súlynak fokozatosan és tudatosan kell áthelyeződnie.

A térd csavarása. A lábfej fordul, de a térd nem követi, vagy a derék fordul, miközben a lábfej beszorul. Ez különösen kockázatos forgások közben. A lábfejnek, a térdnek, a csípőnek és a deréknak összhangban kell lennie.

Kettős súlyosságból fakadó nehézkesség. Mindkét láb egyformán elköteleződik, így egyik sem tud szabadon mozogni. A gyakorló stabilnak érzi magát, de nem tud reagálni. A tiszta Xū Shí helyreállítja a mozgékonyságot.

Felsőtesti kilengés. A váll, a fej vagy a mellkas vezeti a lépést a középpont helyett. Így az egyensúly kompenzációtól függ, nem gyökértől. A gerincnek nyugodtnak kell maradnia, miközben a lábak alatta mozognak.

Miért fontos a Bùfǎ

A lábmunka az a pont, ahol az edzés mozgékonnyá válik. Az állások felépítik az alapot, a Shēnfǎ (身法, testmódszer) rendezi a testet, a Bùfǎ pedig átviszi ezt a rendezettséget a téren. Ha a lábak nem tiszták, a kezek elfoglaltak, de hatástalanok lesznek. Ha a lépések stabilak, kapcsoltak és válaszképesek, még az egyszerű technikák is mélységet nyernek.

Kezdőknek a Bùfǎ egyensúlyt és koordinációt tanít. Középhaladó tanulóknak megmutatja, hogy a formamozdulatok valóban kapcsoltak-e, vagy csak memorizáltak. Haladó gyakorlásban az időzítést, a távolságot, a szöget és az erőt szabályozza. Egy Wudang forma minősége gyakran előbb látszik a lábakban, mint a kezekben: abban, hogy a lépés gyökerezett-e, a középpont megérkezik-e, az üres és a teli tiszta-e, és a következő mozdulat már elő van-e készítve.