A Bājíquán (八极拳) jelentése „Nyolc Véglet Ökle”. A név arra utal, hogy az erőt kifelé, az irányok nyolc véglete felé terjesztik ki — az iránytű nyolc fő- és mellékégtája felé. Míg más belső művészetek a engedésre, körözésre vagy kitérésre helyezhetik a hangsúlyt, a Bājíquán hirtelen, egész testből induló robbanékony erővel, közeli távolságból vezeti közvetlenül az erőt az ellenfélbe. A Wudang Sānfēngpài (三丰派) rendszerén belül a Bājíquán alkotja a Bājí Kaput (八极门), a Sānfēng Bā Mén (三丰八门, Sānfēng Nyolc Kapuja) egyikét.

Történeti háttér

A legszélesebb körben dokumentált leszármazási vonal a Bājíquánt Wú Zhōnghoz (吴钟), a Héběi tartománybeli Cāngzhōu (沧州) mesteréhez köti a Qīng-dinasztia idején. A Wú család feljegyzései szerint Wú Zhōng két daoista szerzetestől tanult, akik állítólag a Wudang-hegyről érkeztek, és Lài (赖), illetve Pí (癖) családnéven ismerték őket. Ez a beszámoló — bár függetlenül nehezen ellenőrizhető — adja a hagyományos kapcsolatot a Bājíquán és a Wudang belső hagyománya között.

Történetileg az világos, hogy a Bājíquán a kínai harcművészet történetének egyik leginkább gyakorlatban kipróbált küzdelmi rendszerévé vált. A huszadik században magas rangú tisztviselőket és államfőket védő testőrök közelharci rendszereként alkalmazták; ezt a megkülönböztetést nem leszármazási állításokkal, hanem bizonyított hatékonysággal érdemelte ki.

Kozmológiai helyzet

Abban a daoista kozmológiai sorrendben, amely a harcművészeteket a differenciálódás szakaszaihoz rendeli, a Bājíquán szerkezeti és elméleti alapokon osztozik a Liǎng Yí (两仪) elvével. Míg a Liǎng Yí a Yīn és Yáng két különálló erővé válását jelenti, a Bājí ezt a szétválást nyolc irányba terjeszti ki — az erőt a tér nyolc véglete felé vetítve.

A Bājí (八极) név a Bāguàra (八卦, Nyolc Trigram) visszhangzik azzal, hogy a nyolchoz nyúl, de míg a Bāguàzhǎng (八卦掌) a nyolc trigramot körkörös kitéréssel és tenyérváltásokkal fejezi ki, a Bājíquán közvetlen, robbanékony belépésen keresztül fejezi ki őket. A Bāguàzhǎng körbejárja az ellenfelet. A Bājíquán áttör az ellenfélen.

Jellemzők

A Bājíquánt több jellegzetes vonás határozza meg:

Közeli távolságú küzdelem. A Bājíquán olyan távolságokon működik, ahol a legtöbb más stílus elveszíti hatékonyságát. Elsődleges technikái — könyökütések (肘 Zhǒu), vállütések (靠 Kào), csípővel történő kibillentések és rövid távú tenyérütések — arra a térre készültek, ahol a hosszú ütések és rúgások már nem érnek el. A gyakorló aktívan zárja a távolságot, hogy belépjen ebbe a tartományba.

Robbanékony erőkibocsátás (Fājìn 发劲). A Bājíquán minden technikája hirtelen, egész testből induló robbanékony erővel érkezik. A gyakorló összesűríti magát egy feltöltött helyzetbe, majd egyetlen kitörésben engedi ki az energiát. Ez a Liǎng Yí szétválás Yáng-domináns kifejeződése — ahol a Tàijíquán a Yīn képességet fejleszti (lágyság, engedés, elnyelés), ott a Bājíquán a Yáng képességet fejleszti (keménység, robbanás, kibocsátás).

Dobbantó lábmunka (跺脚 Duò Jiǎo). A Bājíquán jellegzetes dobbantásai két célt szolgálnak: a talajtól felfelé, az egész testen át erőt hoznak létre, és megbontják az ellenfél gyökerét. A dobbantások nem díszítőelemek — szerves részei az erőgenerálás módszerének.

Hat Nagy Megnyitás (六大开 Liù Dà Kāi). Az alapvető taktikai keret hat alaptchnikából áll: Dǐng (顶, Nyomás), Bào (抱, Átölelés), Dān (单, Egyes), Tí (提, Emelés), Kuà (挎, Hordás) és Chán (缠, Tekerés). Ez a hat módszer az ellenfél terébe való belépés és az erő közeli távolságban történő alkalmazásának fő módjait képviseli.

Edzésmódszer

A Bājíquán edzése strukturált fejlődési folyamatot követ. A gyakorló alapállásokkal és egyéni technikákkal kezdi, kialakítva azt a képességet, hogy stabil alapból hozzon létre Fājìnt. Az egyéni formagyakorlás ezeket a technikákat sorozatokba kapcsolja. A páros gyakorlatok ellenállással szemben tesztelik a technikákat. A haladó edzés fejleszti azt a képességet, hogy a technikákat szabadon lehessen alkalmazni egy együtt nem működő ellenféllel szemben.

A Bājíquán edzésének megkülönböztető sajátossága a kontaktkondicionálás hangsúlya. A gyakorló partnerekkel edz, hogy kialakítsa az ütés elnyelésének és az erő olyan testrészeken — könyökön, vállon, csípőn — keresztüli átadásának képességét, amelyeket más stílusok ritkán használnak elsődleges támadóeszközként. Ez egyszerre igényel fizikai megedződést és kifinomult testmechanikát.

Kapcsolat más Wudang művészetekkel

A Bājíquán kiegészítő helyet foglal el a Sānfēngpài rendszerben. Agresszív, közeli távolságú, robbanékony jellege kiegyensúlyozza a Tàijíquán és a Bāguàzhǎng hosszabb távú, engedő és áramló minőségeit.

A hagyományos gyakorlatban a Bājíquánt gyakran párosítják a Pīguàquánnal (劈挂拳, Hasító-Függesztő Ököl) — egy nagyobb távolságú, söprő stílussal, amely biztosítja azt a távolsági lefedettséget, amely a Bājíquánból hiányzik. A harcművészeti mondás: 八极加劈挂，神鬼都害怕 (Bājí jiā Pīguà, shénguǐ dōu hàipà) — „Bājí Pīguàval kombinálva, még az istenek és szellemek is félnek tőle” — ezt a kiegészítő párosítást ragadja meg.

A Nyolc Kapu szerkezetén belül a Bājíquán biztosítja azt a döntő közeli harci képességet, amelyet a többi kapu nem helyez előtérbe. Az a gyakorló, aki mind a nyolc kapuban képzést kap, teljes harcművészeti szókincset fejleszt ki: Tàijíquán az érzékenységhez és engedéshez, Xíngyìquán a közvetlen lineáris támadáshoz, Bāguàzhǎng a kitéréshez és körkörös mozgáshoz, valamint Bājíquán a közeli, robbanékony belépéshez. Ezek együtt minden távolságot, szöget és taktikai helyzetet lefednek.