A Cāntóng Qì (参同契), teljes címén Zhōuyì Cāntóng Qì (周易参同契, A Három egységének pecsétje, összhangban a Változások könyvével), a legkorábban ismert alkímiáról szóló kínai szöveg, és a teljes Nèidān (内丹, belső alkímia) hagyomány alapvető szent irata. A hagyomány Wèi Bóyángnak (魏伯阳) tulajdonítja, és körülbelül i. sz. 150-re datálja; a mű három témát — a daoista filozófiát (a nem-cselekvés útját), a kozmológiát (a Yìjīng rendszerét) és az alkímiát — egyetlen tanítássá egyesít, utalásokkal teli, költői és szándékosan homályos nyelven.

Zhāng Bóduān (张伯端), a Wùzhēn Piān szerzője kijelentette, hogy a Cāntóng Qì és a Dàodéjīng együtt mindent tartalmaz, ami a halhatatlanság eléréséhez szükséges. A Nèidān hagyományban a Cāntóng Qì ugyanazt az alapvető helyet foglalja el, mint a Dàodéjīng a daoista filozófiában: ez az a forrásszöveg, amelyből minden későbbi fejlődés ered.

Cím

A Cāntóng Qì cím három írásjegyet egyesít:

Cān (参) — Csatlakozni, részt venni, egyesíteni. Jelentései között szerepel a „három” és a „tanácsot kérni” is.

Tóng (同) — Azonos, együtt, egyetértésben.

Qì (契) — Rovás, pecsét, megállapodás, kötelék. Az írásjegy eredetileg egy kettévágott, egymáshoz illeszkedő szerződésjelre utalt.

Együtt a Cāntóng Qì jelentése: „a három egységének (vagy egyetértésének) pecsétje (vagy köteléke)” — arra a három tárgykörre utalva, amelyet a szöveg összekapcsol. A teljes cím hozzáteszi a Zhōuyìt (周易, a Zhōu-dinasztia Változásai), jelezve, hogy a kozmológiai keret a Yìjīng (易经, Változások könyve) rendszere.

A három tárgykör

A szöveg meghatározó teljesítménye három korábban különálló szellemi hagyomány szintézise:

Daoizmus — A Wú Wéi (无为, nem-cselekvés) útja. A gyakorló belső nyugalmat művel, visszavonul a világi kötöttségektől, és összhangba kerül a Dào természetes működésével. A szöveg így tanít: „Belül tápláld magad, derűsen és nyugodtan az Üres Nemlétben.”

Kozmológia — A Yìjīng rendszere: a trigramok, hexagramok, Yīn-Yáng, valamint Ég és Föld ciklikus mintázatai. A Cāntóng Qì a Qián (☰, Ég), Kūn (☷, Föld), Kǎn (☵, Víz) és Lí (☲, Tűz) trigramokat használja elsődleges szimbolikus keretként. Qián és Kūn a „változás ajtaja és kapuja”; Kǎn és Lí azok az aktív erők, amelyek az alkímiai folyamatot mozgatják.

Alkímia — Az Elixír (丹 Dān) összeállításának eljárásai. Az eredeti összefüggésben ez külső alkímiára (外丹 Wàidān) utalt — elixírek fizikai létrehozására ásványi anyagokból. A Nèidān hagyomány később az egész alkímiai szókincset belső folyamatokra értelmezte át: az „ólom” és a „higany” nem fizikai anyagok, hanem a gyakorló saját életenergiájának aspektusai; a „kemence” a test; a „tűz” pedig az irányított szándék és légzés.

Szerzőség és datálás

A hagyományos beszámoló, amely Gě Hóng (葛洪) Shénxiān Zhuàn (神仙传, Az isteni halhatatlanok életrajzai) című művében maradt fenn, a szöveget Wèi Bóyángnak (魏伯阳) tulajdonítja, egy Shàngyúból (上虞), Kuàijī (会稽) délkeleti vidékéről származó alkimistának, aki a Késői Hàn Huán császárának uralkodása idején élt (桓帝, uralkodott 146–167 között). A Shénxiān Zhuàn tartalmazza a híres anekdotát, amelyben Wèi Bóyáng egy elixírt próbál ki egy kutyán (amely meghalt), majd maga is beveszi (és szintén meghal), végül azonban egy hűséges tanítványával együtt feltámad — bizonyítva, hogy a halhatatlanság elixírje valódi volt.

A szerzőség azonban összetettebb annál, mint amit ez a legenda sugall. A hagyományos források szerint három személy vett részt benne: Wèi Bóyáng, egy déli alkimista; Xú Cōngshì (徐从事), egy északi kozmológus Qīngzhōuból (青州), a mai Shāndōng területéről; valamint Chúnyú Shūtōng (淳于叔通), egy Fāngshì (方士, módszermester), aki kozmológiára és jóslásra szakosodott. Állítólag mindegyikük a szöveg egy-egy részéhez járult hozzá. A 10. század előtti források valójában az elsődleges szerzőséget inkább Xú Cōngshìnek tulajdonítják, mint Wèi Bóyángnak; az a nézet, hogy Wèi Bóyáng az egyedüli szerző, csak a szöveg Nèidān hagyomány általi átvételével vált uralkodóvá.

A Cāntóng Qì vezető modern kutatója, Fabrizio Pregadio azt javasolta, hogy bár a kozmológiai részek akár az i. sz. 2. századra is visszanyúlhatnak, a szöveg kompozíciós folyamata körülbelül i. sz. 450 körül zárult le — jóval később, mint a hagyományos datálás. Különösen az alkímiai részek tartalmaznak olyan nyelvezetet és fogalmakat, amelyek a Hàn-dinasztia utáni időkből származnak.

Szerkezet

A fennmaradt szöveg több, eltérő hosszúságú változatban létezik. A legnagyobb hatású kiadások Péng Xiāo (彭晓, meghalt 955-ben) kommentárjából erednek, amely 947-ből származik, és amely a szöveg alkímiai műként való standard értelmezését megalapozta.

Egy alternatív szöveghagyomány, az „Ősi szöveg” (古文 Gǔwén), a Cāntóng Qìt három könyvre osztja, mindegyiket a három szerző egyikének tulajdonítva, és a három tárgykör egyikének szentelve: Wèi Bóyáng „Kánonja” (经 Jīng) négy írásjegyes versekben, Xú Cōngshì „Kommentárja” (注 Zhù) öt írásjegyes versekben, valamint Chúnyú Shūtōng záró része, „A három kategória” (三相类 Sānxiànglèi). Ez a szerkezet alátámasztja azt a nézetet, hogy a szöveg inkább közös összeállítás volt, nem pedig egyetlen szerző műve.

Alapfogalmak

Qián-Kūn és Kǎn-Lí. A négy trigram alkotja a Cāntóng Qì alapvető szimbolikus szerkezetét. Qián (tiszta Yáng) és Kūn (tiszta Yīn) a differenciálódás előtti ősi állapotot képviselik. Kǎn (Víz — Yáng rejtve a Yīnben) és Lí (Tűz — Yīn rejtve a Yángban) a differenciálódás utáni állapotot képviselik, amelyben az eredeti egység megszakadt. Az alkímiai folyamat helyreállítja a Kǎnban rejtőző Yángot a maga megfelelő helyén, és visszavezeti a Líben rejtőző Yīnt eredetéhez — megfordítva a differenciálódást és visszatérve az ősi egységhez.

Nèidān fogalmak szerint: a hétköznapi emberi lét a Kǎn-Lí állapot, amelyben az Igaz Yáng (az eredeti szellem) csapdába esett a test Yīn anyagában, az Igaz Yīn (a test finomításra való lehetősége) pedig szétszóródott az érzéki kapcsolódások révén. Az alkímiai gyakorlat „megfordítja Kǎnt és Lít” — kivonja az Igaz Yángot Kǎn belsejéből és az Igaz Yīnt Lí belsejéből, majd újraegyesíti őket, helyreállítva a Qián-Kūn egységet.

A hexagramok havi ciklusa. A szöveg az alkímiai folyamatot a holdciklusra vetíti, ahol a Hold minden fázisa meghatározott hexagramoknak és a finomítási folyamat meghatározott szakaszainak felel meg. Ez a megfelelés a kozmikus ciklusok és a belső művelés között a Cāntóng Qì megközelítésének ismertetőjegye: a gyakorló nem önkényes módszert erőltet a testre, hanem belső gyakorlatát Ég és Föld ritmusaihoz igazítja.

A nem-cselekvés mint az alkímia módszere. A szöveg ragaszkodik ahhoz, hogy az alkímiai folyamat, bár pontos tudást igényel, végső soron Wú Wéin keresztül működik — a gyakorló megteremti a feltételeket, majd hagyja, hogy a természetes folyamat beavatkozás nélkül kibontakozzon. Ez a paradoxon — hogy az alkímia egyszerre pontos tudomány és nem-cselekvés — abban az értésben oldódik fel, hogy az „elixírt” nem a gyakorló hozza létre, hanem az akkor bukkan elő, amikor természetes kialakulásának akadályai eltávolításra kerülnek.

Jelentősége a Wudang gyakorlatban

A Cāntóng Qì azért fontos a Sānfēngpài számára, mert elméleti alapot ad a legmagasabb járműhöz: a Nèidānhoz (belső alkímiához).

A Kǎn-Lí megfordítása a Nèidān gyakorlat alapművelete, ahogyan azt a Wudang hagyomány továbbadja. A Sānfēngpài három járműve — Wǔshù (harcművészetek), Yǎngshēng (egészségművelés) és Nèidān (belső alkímia) — e megfordítás fokozatos szakaszaiként érthető: a harcművészet a testet arra edzi, hogy a belső energiát kifelé fejezze ki; az egészségművelés finomítja és megőrzi az életerő-anyagokat; a Nèidān pedig teljesen megfordítja a kiáramlást, visszavezetve a gyakorlót az ősi egységhez.

A Yìjīng keretrendszer, amelyet a Cāntóng Qì használ — trigramok, hexagramok és ciklikus átalakulásaik — ugyanaz a keretrendszer, amely a Wudang harcművészeti tananyagot strukturálja, ahogyan azt Zhōu Dūnyí Tàijítú Shuō című műve formalizálta: Wújítól Tàijín, Liǎng Yín és Wǔxíngen át Bāguàig. A Cāntóng Qì ezt a kozmológiai-alkímiai megfeleltetést évszázadokkal azelőtt hozta létre, hogy azt a harcművészetekre alkalmazták volna.

Kulcsfogalmak

• Jīndān (金丹) — Az Arany Elixír, az alkímiai finomítás végső terméke
• Kǎn-Lí (坎离) — A Víz és Tűz trigramok, az alkímiai folyamat aktív erői
• Wèi Bóyáng (魏伯阳) — Hagyományosan neki tulajdonított szerző, a Hàn-dinasztia délkeleti alkimistája
• Péng Xiāo (彭晓) — 10. századi kommentátor, akinek kiadása standard szöveggé vált
• Gǔwén (古文) — Az „Ősi szöveg” kiadás, amely megőrzi a háromszerzős szerkezetet