A Wudang edzésben folyamatosan használják az állásneveket. A tanár kérhet lóállást, íjállást, üres állást, guggoló állást, pihenő állást, T-állást vagy egylábas állást. A kínai nevek rövidek, de megmutatják a tanulónak, hogyan rendeződnek a lábak, a testsúly, a magasság és az irány.

Ez a cikk az alapvető kínai szókincset adja meg az állások felismeréséhez az órán. Nem teljes állásedzési útmutató. A cél annak megértése, mit jelentenek a szavak, hogyan kapcsolódnak össze, és hogyan jelennek meg a javításokban, a formák neveiben és az átmenetek gyakorlásában.

Alapvető állásszavak (步型 Bùxíng)

步 (Bù) a kulcsszó. Jelenthet lépést, ütemet vagy állást, a kontextustól függően. A 马步 (Mǎ Bù) kifejezésben állást nevez meg. Az 上步 (Shàng Bù) kifejezésben előrelépést ír le. Az 一步一步 (Yī Bù Yī Bù) kifejezésben azt jelenti: lépésről lépésre.

步型 (Bùxíng) az állás alakja vagy típusa. Arra a kérdésre válaszol: milyen állás ez? 步法 (Bùfǎ) a lépés és a váltás módszere. A tanuló megtarthat egy 步型-et, majd a 步法 segítségével léphet át a következő testhelyzetbe.

下盘 (Xiàpán) az alsó keretet jelenti: azt az alapot, amelyet a lábak, a csípő és a súlypont hoznak létre. Ha a 下盘 stabil, a felsőtest a gyökér elvesztése nélkül tud mozogni.

Gyakori állásnevek

马步 (Mǎ Bù) szó szerint ló-lépést vagy lóállást jelent. 弓步 (Gōng Bù) íjállást jelent; 弓 (Gōng) íjat jelent. 虚步 (Xū Bù) üres állást jelent, ahol a könnyebb láb léphet, rúghat vagy válthat.

仆步 (Pū Bù) mély guggoló állás. 歇步 (Xiē Bù) gyakran pihenő állásként fordított kifejezés, de a harcművészeti formákban tömör, keresztezett állás, amely összegyűjti a testet egy váltás, fordulat vagy kiengedés előtt.

丁步 (Dīng Bù) T-állás. 丁 (Dīng) egy T alakú írásjegy. 独立步 (Dú Lì Bù) egylábas állást jelent: az egyik láb tartja a testet, miközben a másik láb felemelve van.

Bal, jobb, elöl és hátul

Az állásnevek gyakran a 左 (Zuǒ, bal) vagy 右 (Yòu, jobb) szóval kezdődnek. Az oldal általában az elöl lévő lábra, az állás fő irányára vagy az adott mozdulatban hangsúlyos oldalra utal. A pontos oldal függhet a formától és a tanár elnevezési szokásától, ezért a tanulónak az egész utasítást kell figyelnie.

前 (Qián) és 后 (Hòu) tisztázzák a lábak közötti viszonyt. 前脚 (Qián Jiǎo) az elülső lábfej. 后脚 (Hòu Jiǎo) a hátsó lábfej. Ezek a szavak hasznosak íjállásban, üres állásban és lépésátmenetekben.

Teli és üres

虚实 (Xū Shí) az egyik legfontosabb pár a belső gyakorlásban. Az állásnyelvben a 实 általában arra a lábra utal, amely több súlyt hord. A 虚 arra a lábra utal, amely könnyebb marad. Ha a tanuló azt hallja, hogy 分清虚实, akkor a súlyelosztást kell világosabbá tennie, nem pusztán lejjebb engednie a testét.

重心 (Zhòngxīn) a súlypont vagy testsúlyközpont. 换重心 a súlypont áthelyezését jelenti. Egy formában ez történhet lépés előtt, fordulat közben vagy az egyik állásból a másikba váltva. A váltás legyen kontrollált, ne hirtelen beeső.

Magasság és stabilitás

Az állásjavítások gyakran a magasságra vonatkoznak. 高 (Gāo) és 低 (Dī) egyszerű szavak, de nem azt jelentik, hogy minden tanulónak ugyanabban a mélységben kell edzenie. Az állás legyen elég alacsony a struktúra edzéséhez, anélkül hogy a térd, a csípő, a gerinc vagy a légzés összeomlana.

下沉 (Xià Chén) lefelé süllyedést jelent: a súly a lábakon keresztül rendeződik, miközben a felsőtest szervezett marad. 站稳 (Zhàn Wěn) és 稳住 (Wěn Zhù) a stabilitásra utalnak, amikor az állás billeg, túl korán vált, vagy elveszíti az alsó keretét.

Lábfej- és térdkifejezések

Az állásnév önmagában nem elég. A lábfej- és térdkifejezések finomítják az alapot. 膝盖对脚尖 azt jelenti, hogy a térd és a lábujjak ugyanabba a vonalba néznek. 脚跟 (Jiǎogēn), a sarok, és 脚掌 (Jiǎozhǎng), a talp, gyakran hallható lépés- és állásmunkában.

扣脚 és 摆脚 fontosak forduláskor. 扣脚 befelé húzza vagy akasztja a lábfejet. 摆脚 kifelé nyitja vagy lendíti a lábfejet. Ezek az apró lábfejváltoztatások előkészítik a csípőt és a derekat a fordulásra anélkül, hogy a térd csavarodna.

Gyakori órai javítások

Ezek a kifejezések állásneveket, testrészeket, irányszavakat és minőséget jelölő szavakat kapcsolnak össze. A tanulónak nem kell minden írásjegyet külön lefordítania. Elég meghallani az állást, a testrészt és a javítás minőségét.

要 (Yào) gyakran azt jelenti, hogy „kell” vagy „szükséges”. 不要 (Bù Yào) azt jelenti: „ne”. Amikor egy javítás 不要-val kezdődik, a tanár általában egy hibát állít meg.

稳 (Wěn) kulcsszó az állásmunkában. Azt jelenti: biztos, stabil és rendezett. A stabil állás nem merev. Elég szervezett ahhoz, hogy a következő mozdulat pánik vagy extra igazítás nélkül indulhasson.

Gyakorlási módszer

Gyakorláskor először azonosítsd az állás nevét, mielőtt sebességet adnál hozzá. Tegyél fel három kérdést: mi a 步型, hol van a 重心, és melyik láb 虚 vagy 实? Ez tisztává teszi az alsótestet, mielőtt a kezek elfoglalttá válnának.

Ezután figyelj az oldalszavakra és a javítószavakra. 左 és 右 az irányt jelzik. 高 és 低 a magasságot jelzik. 稳, 松, 沉 és 不要晃 a minőséget jelzik. A lábfej- és térdkifejezések finomítják az alapot. Formagyakorlásban az álláskifejezés adja az általános alsótest-térképet; a tanár javítása adja meg a pontos módszert.

A cél nem az, hogy a szókincslistát a gyakorlástól külön memorizáld. A cél az, hogy meghallj egy rövid kínai állásjavítást, és a test közvetlenül reagáljon rá: a lábfej igazít, a térd egy vonalba kerül, a súly lesüllyed, az üres láb könnyűvé válik, és az állás készen áll a következő mozdulatra.