A Dàodéjīng (道德经) a daoista filozófia alapvető szövege. A Lǎozǐnak (老子, "Öreg Mester") tulajdonított mű körülbelül 5000 kínai írásjegyből áll, 81 rövid fejezetbe rendezve. Rövidsége ellenére a világirodalom egyik legtöbbet fordított és kommentált szövege. A Wudang Sānfēngpài (三丰派) keretein belül a Dàodéjīng elsődleges filozófiai hivatkozási alap — fogalmai áthatják az edzésrendszert az alapállásoktól a fejlett belső alkímiáig.

Szerzőség és datálás

Lǎozǐt hagyományosan Konfuciusz (孔子 Kǒngzǐ) kortársaként azonosítják az i. e. hatodik században, bár történelmi létezése vitatott. A Sīmǎ Qiān (司马迁) által írt Shǐjì (史记, A nagy történetíró feljegyzései) Lǎozǐt Lǐ Ěrként (李耳) azonosítja, a Zhōu-dinasztia udvarának levéltárosaként, aki a civilizáció állapotából kiábrándulva nyugat felé távozott. A határátkelőnél a kapuőr, Yǐn Xǐ (尹喜), arra kérte, hogy távozása előtt jegyezze le bölcsességét. Ennek eredménye lett a Dàodéjīng.

A modern tudományosság általában az i. e. negyedik vagy harmadik századra datálja a szöveget, elismerve, hogy valószínűleg több forrásból származó mondások gyűjteménye, nem pedig egyetlen szerző műve. A legrégebbi fennmaradt kézirat — a Guōdiàn (郭店) bambuszlapok, amelyeket 1993-ban fedeztek fel — körülbelül i. e. 300-ra datálható, és a szöveg részeit tartalmazza.

Ez a történelmi bizonytalanság semmit sem csökkent a szöveg hagyományon belüli tekintélyéből. Akár egyetlen személy volt Lǎozǐ, akár több személy, akár irodalmi konstrukció, a Dàodéjīng eszméi több mint két évezreden át formálták a daoista gyakorlatot.

Szerkezet

A szöveg két részre oszlik:

A Dào Jīng (道经, 1–37. fejezet) a Dào természetével foglalkozik — az Úttal, a valóság alapját képező alapelvvel. Ezek a fejezetek kozmológiai és metafizikai jellegűek, leírják, hogyan hozza létre és tartja fenn a Dào a világot.

A Dé Jīng (德经, 38–81. fejezet) a Dével foglalkozik — az erénnyel, erővel, vagy azzal, ahogyan a Dào konkrét dolgokban és cselekvésekben megnyilvánul. Ezek a fejezetek gyakorlatiasabbak, útmutatást adnak a kormányzáshoz, a viselkedéshez és a személyes erény műveléséhez.

A fejezetek rövidek — némelyik csupán néhány sor. A nyelvezet tömör, többértelmű és szándékosan paradox. Ez nem véletlen. A szöveg stílusa megtestesíti tartalmát: a Dào nem ragadható meg rögzített, egyértelmű kijelentésekben, ezért a szöveg nem is hajlandó ilyeneket adni.

Kulcsfogalmak a Dàodéjīngben

Wú Wéi (无为, Nem-cselekvés). 48. fejezet: "A Dào követésében az ember napról napra kevesebbet tesz. Egyre kevesebbet, míg el nem jut a nem-cselekvéshez. A nem-cselekvés által semmi sem marad elvégezetlen." A Wú Wéi nem passzivitás, hanem a kényszerítés nélküli cselekvés művészete — a helyzetekre természetesen válaszolni, nem pedig előre meghatározott terveket rájuk erőltetni.

Yīn-Yáng kiegészítő viszonya. 2. fejezet: "Amikor mindenki szépként ismeri a szépet, megjelenik a rútság. Amikor mindenki jóként ismeri a jót, megjelenik a nem-jó." A szöveg rögzíti, hogy minden fogalom kiegészítő párokban létezik. Egyik pólus sem létezhet a másik nélkül.

A kozmológiai sorrend. 42. fejezet: "A Dào megszüli az Egyet. Az Egy megszüli a Kettőt. A Kettő megszüli a Hármat. A Három megszüli a Tízezer Dolgot." Ez a rész adja azt a kozmológiai keretet, amely az egész Wudang harcművészeti rendszert strukturálja — a Wújítól a Tàijín és a Liǎng Yín át a Bāguà teljes differenciálódásáig.

A víz mint minta. 8. fejezet: "A legmagasabb jó olyan, mint a víz. A víz a tízezer dolog javát szolgálja anélkül, hogy versengene velük." A víz — engedékeny, alkalmazkodó, kitartó, mindig a legalacsonyabb helyet kereső — a Dàodéjīng elsődleges metaforája az ideális viselkedésre. Ez az elv közvetlenül táplálja azt a harci stratégiát, amely engedéssel győzi le a keménységet.

Visszatérés a gyökérhez. 16. fejezet: "Minden dolog kivirágzik, majd mindegyik visszatér a gyökeréhez. A gyökérhez való visszatérést nyugalomnak nevezik. A nyugalmat az ember saját természetéhez való visszatérésnek nevezik." A kibontakozás és visszatérés ciklikus mintázata — aktív és befogadó, kiterjedés és összehúzódás — mind a kozmológia, mind a gyakorlat alapja.

A lágyság legyőzi a keménységet. 78. fejezet: "Nincs a világon lágyabb vagy gyengébb a víznél, mégis semmi sem alkalmasabb a kemény és erős megtámadására." Ez az elv a belső harcművészetek filozófiai alapja — az a felismerés, hogy az engedés, a lágyság és az alkalmazkodóképesség végső soron legyőzi a merev erőt.

A Dàodéjīng a Wudang gyakorlatban

A szöveget a Sānfēngpàin belül nem elvont filozófiaként tanulmányozzák. Fogalmait olyan elvek leírásaként értik, amelyeket a gyakorló közvetlenül az edzés során tapasztal meg.

A vízhez hasonlóvá válás útmutatása (8. fejezet) fizikailag a Tàijíquánban valósul meg — engedni a beérkező erőnek, körülfolyni az akadályokat, megtalálni a legkisebb ellenállás útját. A 42. fejezet kozmológiai sorrendje az edzésrendszer előrehaladásában valósul meg: a Wújí meditációtól a Tàijí formákon át a Liǎng Yí alkalmazásig. A visszatérés elve (16. fejezet) minden formában megvalósul, amely nyugalomban kezdődik, mozgáson halad át, majd visszatér a nyugalomba.

A Sānfēngpài leszármazási vonalon belül a Dàodéjīnget a Zhāng Sānfēng Quánjí (张三丰全集, Zhāng Sānfēng összegyűjtött művei) mellett olvassák, amely a daoista filozófiai elveket kifejezetten a belső harcművészetekre és a Nèidān gyakorlatára alkalmazza. A Dàodéjīng az egyetemes keretet adja; a vonal szövegei ezt a test művelésének és a harci képzésnek konkrét területére alkalmazzák.

A szöveg része a Quánzhēn (全真, Teljes Tökéletesség) liturgikus hagyománynak is, amelyet a Sānfēngpài a Quánzhēn Lóngmén (龙门, Sárkánykapu) vonal egyik leágazásaként örököl. A reggeli és esti imák (早晚功课 Zǎo Wǎn Gōngkè) a daoista szentírási kánonból vett recitálásokat tartalmaznak, napi kapcsolatot teremtve a szöveghagyománnyal, amely kiegészíti a fizikai gyakorlatot.