A Jiàn (剑) — a kétélű egyenes kard — a Wudang harcművészetek meghatározó fegyvere. Bár számos kínai harcművészeti hagyomány gyakorolja a kardforgatást, a Jiàn egyedülállóan központi helyet foglal el a Wudang rendszerben. A „rövid fegyverek királyának” (短兵之王) és a „fegyverek úriemberének” (兵器中的君子) nevezik, ami egyszerre tükrözi harci jelentőségét és azt a kifinomult készséget, amely a használatához szükséges.

A Sānfēngpài rendszerben több kardforma lefedi a tananyag teljes ívét — az alapozó gyakorlástól a művészet csúcsáig.

Jellemzők

A Jiàn egy egyenes, kétélű penge. Mindkét éle éles. A hegye csúcsos. A fegyver könnyű a Dāóhoz (刀, szablya) képest, és a nyers erő helyett a pontosságra támaszkodik. Technikái közé tartozik a szúrás (刺 Cì), a vágás (割 Gē), a hasítás (劈 Pī), a söprés (扫 Sǎo), a hárítás (格 Gé), a pontszerű találat (点 Diǎn) és a körkörös eltérítés (绞 Jiǎo).

A Jiàn teljes testet átfogó koordinációt követel. A mondás, miszerint „a kard a kar meghosszabbítása” (剑如臂之延), megragadja az alapelvet: a fegyvernek a test természetes részének kell érződnie, nem pedig különálló tárgynak, amelyet mozgatunk. A kapcsolat a lábfejektől a lábakon, derékon, vállon, karon és kézen át fut a pengébe. Ha ez a kapcsolat bárhol megszakad, a technika élettelenné válik.

Mivel a Jiàn kétélű és könnyű, inkább a finomságot jutalmazza, mint az erőt. A csukló enyhe elfordítása megváltoztatja a támadás szögét egyik élről a másikra. A hegye olyan célpontokat is elérhet, amelyeket egy nehezebb fegyver nem. Az irányítás és az érzékenység fontosabb, mint a nyers erő.

Kardformák a Sānfēngpài rendszerben

A Sānfēngpài tananyaga több, növekvő összetettségű Jiàn formát tartalmaz:

Lónghuá Jiàn (龙华剑) — Sárkánykard

Alapozó kardforma, amely bevezeti az alapvető Jiàn technikákat a Wudang északi stílus keretében. Kialakítja a gyakorló és a fegyver közötti alapvető kapcsolatot.

Xuánmén Jiàn (玄门剑) — Titokzatos kapu kard

Olyan forma, amely elmélyíti a kardtechnikát, és összetettebb kombinációkat, valamint irányváltásokat vezet be.

Tàijí Jiàn (太极剑) — Tàijí kard

A Tàijíquán alapelveit alkalmazza a kardra. A mozgás lassú, folyamatos és belső indíttatású. Ugyanazokat a minőségeket, amelyeket a Tàijí 28 Formában művelnek — lágyság, áramlás, testsúly-áthelyezés, belső indítás — most a fegyveren keresztül kell kifejezni. A kard így a Tàijí gyakorlás eszközévé válik, nem pusztán harci eszközzé.

Bāxiān Jiàn (八仙剑) — Nyolc halhatatlan kard

A Wudang kardművészet csúcsának tartják. Ez a haladó forma a Nyolc Halhatatlan (八仙 Bāxiān) mozgásjellemzőin alapul. Egyesíti a keménységet és a lágyságot, a gyors és lassú szakaszokat, és a Jiàn technika teljes skáláját megköveteli. A képzési időrendben a Nyolc Halhatatlan kard jellemzően csak a negyedik vagy ötödik évnyi elkötelezett tanulás után jelenik meg. A forma szépségéről, összetettségéről és az előadásához szükséges mély készségről ismert.

Gyors tempóban előadva azt mondják róla, hogy a test mozgását a kard mozgásába rejti — a fegyver és használója megkülönböztethetetlenné válik.

A kardkéz (剑指 Jiàn Zhǐ)

A Jiàn gyakorlás jellegzetes eleme a kardkéz — a nem kardot tartó kéz sajátos kéztartást vesz fel: a mutató- és középső ujj kinyújtva, a gyűrűs- és kisujj behajlítva, a hüvelykujj pedig rájuk hajtva. Ez a kéztartás több funkciót szolgál:

Egyensúly és ellensúly. Az egyik oldalon kinyújtott kardkéz kiegyensúlyozza a másik oldalon lévő kard súlyát és lendületét, fenntartva a teljes test egyensúlyát.

Az energia irányítása. A belső gyakorlásban a kardkéz irányítja a Qì-t (气) és a szándékot (Yì 意). Amerre a kardkéz mutat, arra követi a figyelem és az energia.

Harci funkció. Maga a kardkéz is használható ütésre, megragadásra és eltérítésre — nem pusztán díszítő elem.

A Wudang kardhagyomány

A Wudang kardművészet dokumentált leszármazási vonallal rendelkezik, amely független sok pusztakezes formától — és régebbi is azoknál. A Wudang kardátadás leghíresebb történelmi alakja Sòng Wéiyì (宋唯一), egy Wudang kardnagymester Liáoníng tartományból. A huszadik század elején Lǐ Jǐnglín tábornok (李景林), ismert harcművész és katonai vezető, megtanulta Sòng Wudang kardtechnikáit, és segített elterjeszteni őket a Központi Guóshù Intézeten keresztül.

A Sānfēngpài rendszerben a Jiàn hagyomány különös súlyt hordoz. A daoizmus és a kard kapcsolata ősi — a daoista rítus hagyományosan a kardot a spirituális tekintély szimbólumaként alkalmazza, a daoista papok pedig kardot viselnek spirituális gyakorlataik eszközeként. A harci kard és a rituális kard közös kulturális gyökérből ered.

Kulcsfogalmak

• Jiàn Zhǐ (剑指) — a kardkéz, a szabad kéz jellegzetes kéztartása
• Jiànfǎ (剑法) — kardmódszerek, a kardforgatás technikái
• Cì (刺) — szúrás, az elsődleges támadó technika
• Diǎn (点) — pontszerű találat, pontos, heggyel vezetett technika
• Jiǎo (绞) — körkörös összefonás, eltérítő technika