A Wudang edzés sok rövid kínai szót használ a kezekre. A tanár kérhet öklöt, tenyeret, kampókezet, kardujjakat, toló tenyeret, átfűző tenyeret vagy megragadó mozdulatot. Némelyik a kéz formáját írja le, míg mások azt, hogy mit csinál a kéz.

Ez a cikk az üreskezes gyakorlásban, formagyakorlatokban, páros munkában és fegyveres edzésben használt kézformák és kéztechnikák alapvető szókincsét adja meg. Nyelvi referencia, nem harci kézikönyv. A cél annak megértése, hogy egy javítás az ujjakra, a csuklóra, a tenyér felületére, az erő irányára vagy az egész test módszerére vonatkozik-e.

Forma és módszer

Két kifejezés különösen hasznos:

A 手型 (Shǒuxíng) magát a formát írja le: ököl, tenyér, kampó, karom vagy kardujjak. A 手法 (Shǒufǎ) a cselekvést írja le: tolás, nyomás, vágás, átfűzés, blokkolás, megragadás vagy változtatás. A helyes kézforma csak akkor hasznos, ha helyes módszerhez kapcsolódik. A testkapcsolat nélküli tenyérforma üres; az erőteljes módszer beesett csuklóval nem biztonságos és nem hatékony.

Alapvető kézformák (基本手型 Jīběn Shǒuxíng)

A 拳 (Quán) a zárt ököl. Az ujjak a tenyérbe hajlanak, a hüvelykujj pedig kívülről záródik a mutató- és középső ujjra. Az ököl szilárd, de a váll laza marad, a csukló pedig igazított.

A 掌 (Zhǎng) a nyitott tenyér. Tolhat, üthet, elháríthat, eltéríthet, vezethet vagy érintésen keresztül figyelhet. A tenyérmódszerek fontosak a Tàijíquán, Bāguàzhǎng, Qìgōng nyitó és záró mozdulataiban, valamint sok Wudang formában.

A 勾手 (Gōu Shǒu) a kampókéz. Az ujjak összegyűlnek, a csukló meghajlik, így a kéz kampószerű formát vesz fel. Formagyakorlásban a kampókéz a csukló kontrollját, a gyűjtést és az irány tisztaságát edzi. Nem szabad merevségbe kényszeríteni; a csukló formált, de élő marad.

A 剑指 (Jiàn Zhǐ) kardujjakat jelent. A mutató- és középső ujj együtt nyúlik ki, míg a többi ujj záródik. Megjelenik kardgyakorlásban, daoista rituális gesztusokban és egyes üreskezes mozdulatokban.

A 爪 (Zhǎo) karmot jelent. Harcművészeti nyelvben megragadó vagy karmoló kézformára utal. A Wudang gyakorlás ezt nem redukálja pusztán ujjerőre. A karomformának kapcsolódnia kell a könyökhöz, vállhoz, derékhoz és lépésmódszerhez.

A kéz részei

Ezek a szavak segítenek pontosítani a javításokat. Ha az erő a 拳面 (Quánmiàn) részhez érkezik, az ököl felületének igazítottnak kell lennie. Ha a 掌根 (Zhǎnggēn) részhez érkezik, a tenyér töve aktív. Ha a 腕 (Wàn) beesik, a kéz elveszíti kapcsolatát az alkarral.

A 虎口 (Hǔkǒu) a hüvelyk- és mutatóujj közötti hártyás rész. Fogásban, megragadásban és fegyveres munkában a tigrisszájnak élőnek kell lennie: sem összeszorítva, sem kontroll nélkül kinyitva.

Gyakori kézmódszerek (常用手法 Chángyòng Shǒufǎ)

A 推 (Tuī) megjelenik a 推掌 (Tuī Zhǎng, toló tenyér) és a 推手 (Tuīshǒu, toló kezek) kifejezésekben. Nem jelenthet pusztán karral végzett tolást. Helyes gyakorlásban a tolást a lábak támogatják, a derék irányítja, és laza vállon, valamint igazított csuklón keresztül fejeződik ki.

Az 按 (Àn) süllyedő minőségű nyomás. A Tàijíquán rendszerében az ismert kézenergiák egyike, gyakran „tolásként” vagy „nyomásként” fordítják. A test lesüllyed, a könyökök leengednek, a tenyerek pedig a központhoz kapcsolódnak.

A 穿 (Chuān) azt jelenti, átfűzni. Az átfűző tenyér áthaladhat a középvonalon, egy résen vagy egy beérkező erő körül. A szó pontosságot és folytonosságot sugall, nem ütközést.

A 劈 (Pī) lefelé hasítást vagy vágást jelent. Megjelenik ökölmódszerekben és fegyveres nyelvezetben. A lényeg a test által vezetett, összekapcsolt lefelé irányuló vonal.

A 拿 (Ná) azt jelenti, elvenni, tartani vagy megragadni. A Qínná (擒拿) kifejezésben az ízületi kontroll és elfogás szókincsének részévé válik. A kéz nem önmagában cselekszik; a megragadáshoz helyzet, szög, időzítés és testszerkezet kell.

A 缠 (Chán) tekerést vagy spirálozást jelent. Hasznos spirális érintkezéshez, egy kar kontrollálásához és védekezésből kontrollba váltáshoz. Belső gyakorlásban a tekerést a derék vezeti, nem pusztán a csukló.

Ököl-, tenyér- és kampókéz-példák

A 冲拳 (Chōng Quán) közvetlen ökölmozdulat. Az ököl előre halad igazított csuklóval, laza vállal és gyökerezett testtel.

A 推掌 (Tuī Zhǎng) toló tenyér. Az érintkezési felület a módszertől függően lehet a tenyér közepe vagy a tenyér töve. Arra tanítja a tanulót, hogy a tenyeret kapcsolatban tartsa a könyökkel és a derékkal.

A 穿掌 (Chuān Zhǎng) átfűző tenyér. Akkor jelenik meg, amikor a kéz áthalad a középen vagy folytonosság megszakítása nélkül változtat szöget.

A 云手 (Yún Shǒu), felhőkezek, ismert Tàijíquán mozdulatnév. A kezek körkörös váltakozásban változnak, de a derék fordul, a testsúly áthelyeződik, és a karok a testet követik.

A 换手 (Huàn Shǒu) kézváltást jelent. Utalhat a vezető kéz cseréjére, páros munkában az érintkezés megváltoztatására vagy egy kézforma másikra cserélésére egy formán belül.

Gyakorlás közben hallott javítások

A 松手 (Sōng Shǒu) nem azt jelenti, hogy a kéz ernyedtté válik. Azt jelenti, hogy a felesleges fogófeszültség elenged, így a kéz gyorsan tud változni, miközben tiszta formát tart.

A 坐腕 (Zuò Wàn) azt jelenti, hogy a csukló a megfelelő szögbe süllyed. Ez gyakori tenyérmunkában és kardmunkában. A leültetett csukló támogatja az erőt; a beesett csukló elveszíti az erőt.

A 手随腰转 (Shǒu Suí Yāo Zhuǎn) az egyik legfontosabb edzéselv. A kezek követik a derekat. Ha a kéz önmagában mozog, a technika helyivé és szétkapcsolttá válik. Ha a derék fordul először, a kéz az egész test mozgásának végső kifejeződése lesz.

Gyakorlási módszer

Egy forma tanulásakor először azonosítsd a kézformát: ököl, tenyér, kampó, kardujjak vagy karom. Ezután azonosítsd a módszert: tolás, nyomás, átfűzés, vágás, emelés, blokkolás, megragadás, tekerés vagy váltás. Ez elválasztja azt, ami a kéz, attól, amit a kéz tesz.

A következő lépés a kéz testhez kapcsolása. Az ököl a csuklóhoz és az alkarhoz kapcsolódik. A tenyér a könyökhöz és a vállhoz kapcsolódik. A kampókéz a derékhoz és a lépés irányához kapcsolódik. A Wudang gyakorlásban a kéz az egész szerkezet látható vége.

A tanulóknak figyelniük kell ezekre a szavakra a javítások során. Ha a javítás egy testrészt nevez meg, igazítsd a szerkezetet. Ha egy módszert nevez meg, igazítsd a cselekvést. Ha egy irányt nevez meg, igazítsd az erő vonalát. Idővel a kifejezések gyakorlati jelzésekké válnak: a forma tisztává válik, a csukló élő marad, a derék vezet, és a kezek felesleges feszültség nélkül mozognak.