A Liǎng Yí (两仪) jelentése: "Két forma", "Két eszköz" vagy "Két véglet". Arra a kozmológiai szakaszra utal, amikor a Yīn és a Yáng elválik az egységes Tàijí-től (太极), és különálló, önálló erőkké válik. A Wudang harcművészetekben a Liǎng Yí egyszerre filozófiai alapelv és edzési szakasz. Alaptanítása:

太极者，阴阳合一也；两仪者，阴阳分开也。

A Tàijí akkor jön létre, amikor a Yīn és a Yáng egyesül. A Liǎng Yí akkor jön létre, amikor a Yīn és a Yáng szétválik.

A Tàijí-ben a Yīn és a Yáng egyként áramlik. A Liǎng Yí-ben szétválnak, és különálló erőkként működnek — a lágy elválik a keménytől, a nyugalom a mozgástól, az engedés a robbanékony cselekvéstől.

Kozmológiai helyzet

A Liǎng Yí pontos helyet foglal el a daoista kozmológiai sorrendben:

Wújí (无极) — a határtalan üresség. Differenciálatlan lehetőség. Nincs polaritás.

Tàijí (太极) — a Legfőbb Végső. A Yīn és a Yáng létezik, de egységben marad, állandó kölcsönös áramlásban.

Liǎng Yí (两仪) — a Két Véglet. A Yīn és a Yáng megkülönböztethető erőkké válik szét. A kettősség megszületése az egységből.

Sì Xiàng (四象) — a Négy Kép. A Yīn és a Yáng négy elrendezésben egyesül újra: Tài Yáng (太阳, Nagyobb Yáng), Shào Yáng (少阳, Kisebb Yáng), Tài Yīn (太阴, Nagyobb Yīn), Shào Yīn (少阴, Kisebb Yīn).

Bāguà (八卦) — a Nyolc Trigram: Qián (Ég), Kūn (Föld), Zhèn (Mennydörgés), Xùn (Szél), Kǎn (Víz), Lí (Tűz), Gèn (Hegy), Duì (Tó).

Minden szakasz az eredeti egység további differenciálódását jelenti. A Liǎng Yí az első és legalapvetőbb felosztás — az a pillanat, amikor az egyből kettő lesz.

A Wudang Tàijí rendszer

A Wudang Kung Fu teljes rendszere három összekapcsolódó edzési szakaszba rendeződik, amelyek a kozmológiai sorrendet tükrözik:

Wújí (无极) — daoista meditáció (Nèidān 内丹). Az elme képzése. A három életerő művelése: Jīng (精, esszencia), Qì (气, energia) és Shén (神, szellem). Minden későbbi gyakorlás alapja.

Tàijí (太极) — Tàijíquán (太极拳). Belső energiaáramlás az elme irányításán keresztül. Minden mozgás egyenletes sebességet tart, a lágyság és a keménység egyszerre van jelen. A művelés szakasza — az energia gyűjtése és fejlesztése.

Liǎng Yí (两仪) — Xuánwǔquán (玄武拳). Az elmét és a belső energiát külső erővé képezik. A lágy és a kemény, a lassú és a gyors szétválik. A forma engedő szakaszok és hirtelen robbanékony mozdulatok között váltakozik. Az alkalmazás szakasza — a kiművelt energia harci felhasználása.

A Wújí felépíti a belső alapot. A Tàijí fejleszti az energiát. A Liǎng Yí külsőleg fejezi ki azt. A három szakasz egységet alkot, és mindegyik függ a többitől.

Xuánwǔquán (玄武拳) — A Sötét Harcos Ökle

A Liǎng Yí szakasz elsődleges harci formája a Xuánwǔquán (玄武拳), amely Xuánwǔ-ról (玄武, a Sötét Harcos) kapta a nevét — a daoista istenségről és az észak őrzőjéről, aki szorosan kapcsolódik a Wudang-hegyhez. A formát Liǎngyíquán-nak (两仪拳, Két Véglet Ökle) és Tàiyǐquán-nak (太乙拳, Legfőbb Egység Ökle) is nevezik. E nevek közül a Xuánwǔquán a leggyakrabban használt a Sānfēngpài (三丰派) vonalon belül.

A forma 53 mozdulatból áll, és a Tàijíquán, a Bāguàzhǎng és a Xíngyìquán technikáit integrálja — a körkörös erőt, a közvetlen erőt és az engedő áramlást egyetlen egységes gyakorlattá egyesítve.

Jellemzők

Míg a Tàijíquán egyenletes sebességet és a lágyság, illetve keménység egyidejű jelenlétét tartja fenn, a Xuánwǔquán a két polaritás között váltakozik. A lassú, lágy szakaszok hirtelen gyors, robbanékony mozgásba mennek át. A végleteknek ez a váltakozása adja a forma elméleti nevét: Liǎng Yí.

A forma összehangolja a kezet, a szemet, a testet, a derekat és a lábmunkát. Az edzéselemek közé tartozik az ízületi munka, az egyensúly, a spirális technikák, az egyenes vonalú ütések és a robbanékony erőkibocsátás.

Fālì (发力) és Fājìn (发劲)

A Liǎng Yí formák meghatározó fizikai jellemzője a Fālì (发力, erőkibocsátás), más néven Fājìn (发劲, kiművelt erő felszabadítása). Míg a Tàijíquán egyenletes, folyamatos energiát tart fenn, a Liǎng Yí formák a lassú, lágy szakaszokban (Yīn) felépítik az energiát, majd hirtelen robbanékony kitörésekben (Yáng) felszabadítják.

A Xuánwǔquán Fālì-ját robbanáshoz hasonlítják — nyugodt mozdulatlanság, amelyet azonnali, teljes testből kiinduló erőkifejtés követ. A gyakorló az engedő fázisban energiát sűrít a Dāntián-ba (丹田), majd egyetlen pillanatban a támadó végtagon keresztül vezeti ki. A lábak gyökeret vernek, a derék fordul, a végtag célba visz.

A teljes lágyság és a maximális robbanékony erő közötti váltás képessége a Yīn és a Yáng szétválasztásának harci kifejezése — és az a meghatározó minőség, amely megkülönbözteti a Liǎng Yí gyakorlást a Tàijí gyakorlástól. A Fālì edzésmódszereinek részletes tárgyalása külön cikkben szerepel.

Harci alapelv

Az elsődleges harci stratégia: 后发先至 (Hòu fā xiān zhì) — később indulni, előbb érkezni. A gyakorló enged, hogy kiolvassa az ellenfél szándékát (Yīn), majd robbanékony ellentámadással (Yáng) válaszol, amely még azelőtt ér célba, hogy az ellenfél befejezné a technikáját. A lágyság legyőzi a keménységet. A nyugalom irányítja a mozgást. Az ütés a Yīn és a Yáng közötti átmenet pillanatában érkezik.

Edzési sorrend

A Xuánwǔquán tanulása azután következik, hogy a gyakorló alapot épített a Tàijíquán-ban. A Tàijí edzés fejleszti a belső érzékenységet, az energiaáramlást, valamint a lágyság és a keménység egyesítésének képességét. A Xuánwǔquán ezután megtanítja a gyakorlót arra, hogyan válassza szét és alkalmazza ezeket a minőségeket harci célra.

Tàiyǐ Wǔxíngquán (太乙五行拳)

A Tàiyǐ Wǔxíngquán (Tàiyǐ Öt Elem Ökle) külön forma a Wudang rendszeren belül, elkülönül a Xuánwǔquán-tól, de rokon elvek szerint működik. Teljes történeti neve Wǔdāng Tàiyǐ Qín Pū Èrshísān Shì (武当太乙擒扑二十三势, Wudang Tàiyǐ megragadás és ledöntés 23 testhelyzetben).

A szóbeli hagyomány a formát Zhāng Shǒuxìng-hez (张守性) vezeti vissza, egy tizenhatodik századi daoista mesterhez és a Wudang Sárkánykapu Iskola nyolcadik generációs vezetőjéhez. Ő egyesítette Zhāng Sānfēng Tizenhárom Testhelyzetét (张三丰十三式) az Öt Állat Játékával (五禽戏 Wǔ Qín Xì), hogy létrehozzon egy gyakorlati harci stílust, amely a Wǔxíng (五行, Öt Fázis) elméletére épül. A forma a Sárkánykapu vonalon keresztül jutott el Xú Běnshàn-hoz (徐本善, 1851–1932), a Bíbor Felhő Palota (Zǐxiāo Gōng 紫霄宫) utolsó apátjához, majd tőle tanítványához, Lǐ Hélín-hez (李合林).

A Tàiyǐ Wǔxíngquán a létfontosságú pontok támadására (Diǎnxué 点穴) és az ízületi zárásokra (Qínná 擒拿) összpontosít, és közvetlenebb harci alkalmazhatóságra készült, mint a Tàijíquán. Míg a Xuánwǔquán a Yīn és a Yáng szétválasztását általános harci alapelvként kezeli, a Tàiyǐ Wǔxíngquán ezt a szétválasztást az öt elemi átalakulási fázison keresztül vezeti.

A kozmológiai harci térkép

A Liǎng Yí alapelv — a Yīn és a Yáng szétválasztása harci alkalmazás céljából — túlmutat a konkrét Wudang formákon. Több jelentős belső harcművészet megfelel a kozmológiai sorrend egyes szakaszainak, és együtt a daoista kozmológia teljes harci kifejezését alkotják.

Bājíquán (八极拳)

A Bājíquán (Nyolc Véglet Ökle) szerkezeti és elméleti átfedést mutat a Liǎng Yí-vel. A Wú család feljegyzései szerint a Bājíquán-t Wú Zhōng (吴钟) hozta létre a Ming-dinasztia idején Cāngzhōu-ban (沧州), aki állítólag két, a Wudang-hegyről származó daoista szerzetestől, Lài-tól és Pí-től tanult.

A Bājí (八极, Nyolc Véglet) név a Liǎng Yí-n túli kozmológiai kiterjedésre utal — ahol a Liǎng Yí kettő, ott a Bājí nyolcig nyúlik, az erőt a nyolc irány végletéig terjesztve. A stílus a rövid távú Fājìn-t, a könyök- és vállütéseket, valamint a közvetlen, agresszív belépést hangsúlyozza — a Liǎng Yí szétválasztás Yáng-domináns kifejezését.

Xíngyìquán (形意拳)

A Xíngyìquán (Forma-Szándék Ökle) a Wǔxíng (五行) elméletén működik. Öt elemi ökle — Pī (劈, Hasítás/Fém), Bēng (崩, Zúzás/Fa), Zuān (钻, Fúrás/Víz), Pào (炮, Dübörgés/Tűz), Héng (横, Keresztezés/Föld) — azokra az öt fázisra térképezhető, amelyek a Liǎng Yí differenciálódásából emelkednek ki. Agresszív, egyenes vonalú támadásai a határozott Yáng-kifejezést képviselik, míg álló gyakorlata (Zhàn Zhuāng 站桩) a művészetet a Yīn művelésében gyökerezteti — a Liǎng Yí szétválasztás újabb megtestesüléseként.

Bāguàzhǎng (八卦掌)

A Bāguàzhǎng (Nyolc Trigram Tenyér) a kozmológiai differenciálódás Bāguà szakaszának felel meg. Körjárása és nyolc irányú tenyérváltásai a Yīn-Yáng kölcsönhatás teljes kibontakozását fejezik ki nyolc archetipikus elrendezésen keresztül.

Ezek a művészetek együtt a teljes sorrendet harci gyakorlatként térképezik fel: Tàijíquán (Tàijí) → Xuánwǔquán (Liǎng Yí) → Xíngyìquán (Wǔxíng) → Bāguàzhǎng (Bāguà).

Klasszikus források

A Liǎng Yí kifejezés három alapvető szövegben jelenik meg.

A Xìcí Zhuàn (系辞传), a Yìjīng (易经) Nagy Kommentár függeléke tartalmazza a legkorábbi ismert használatot: 易有太极，是生两仪，两仪生四象，四象生八卦 — ezzel rögzítve a kozmológiai sorrendet a Tàijí-től a Liǎng Yí-n át a Bāguà-ig.

A Dàodéjīng (道德经) 42. fejezete párhuzamos megfogalmazást ad: 道生一，一生二，二生三，三生万物 — ahol a "Kettő" a Liǎng Yí differenciálódásának felel meg.

Zhōu Dūnyí (周敦颐) Tàijítú Shuō-ja (太极图说), amelyet a Song-dinasztia idején írt (1017–1073), a sorrendet rendszerezett kozmológiai ábrává formalizálta. 256 karakteres szövege leírja, hogyan váltakozik a mozgás és a nyugalom, hogy létrehozza a Yīn és a Yáng közötti különbséget, ezzel helyére téve a Liǎng Yí-t.