A Qián Kūn (乾坤) jelentése Ég és Föld, Yīn és Yáng, vagy az univerzum teljes mezeje. A Tàiyǐ Wǔxíngquánban (太乙五行拳) a kifejezés a forma nyitó és záró keretében jelenik meg: Xuánzhuǎn Qián Kūn (旋转乾坤), „forgasd az Eget és a Földet”, valamint Fǎn Zhuǎn Qián Kūn (反转乾坤), „fordítsd meg az Ég és Föld forgását.”

Ez a Qián Kūnt többé teszi puszta költői képnél. Megnevezi azt a függőleges mezőt, amelyen keresztül a forma elkezdődik, kibomlik és visszatér. Mielőtt az Öt Fázis minőségei láthatóvá válnának, a gyakorló először rendezi a fentet és lentet, az emelkedést és süllyedést, a nyitást és zárást, valamint a test középpontja és a környező tér közötti kapcsolatot.

A Wudang tanulók számára a Qián Kūn gyakorlati emlékeztető: a forma nem indulhat pusztán a karokból. Akkor kezdődik, amikor az egész test képes az Ég és Föld között fordulni anélkül, hogy elveszítené a középpontját.

A szavak jelentése

A kifejezés két fontos fogalmat kapcsol össze:

Együtt a Qián Kūn jelentheti az Eget és a Földet, a Yīnt és Yángot, vagy az univerzumot mint teljes mezőt. A kifejezés gyakori a klasszikus kínai nyelvben, mert az Ég és a Föld nem csupán helyek. A kiegészítő erők legnagyobb párját nevezik meg: fent és lent, kezdeményezés és befogadás, kitágulás és gyökerezés.

A harcművészeti gyakorlásban ezeket az eszméket konkrétan kell tartani. Az Ég az egyenességen, a felemelt figyelmen és a fejtetőn keresztül érezhető. A Föld a lábakon, a súlyon, a gyökéren és azon a képességen keresztül érezhető, hogy az erőt összeomlás nélkül fogadjuk. A Qián Kūn a kettő közötti kapcsolat.

Helye a Taiyi formában

A Tàiyǐ Wǔxíngquán a Hùnyuán Yī Qì; Xuánzhuǎn Qián Kūn (混元一气; 旋转乾坤) kifejezéssel nyílik: „Őseredeti egységes Qì; forgasd az Eget és a Földet.” A Dòng Jìng Jié Hé; Fǎn Zhuǎn Qián Kūn (动静结合; 反转乾坤) kifejezéssel zárul: „egyesítsd a mozgást és a nyugalmat; fordítsd meg az Ég és Föld forgását.”

Ez világos keretet hoz létre:

A nyitás nem egyszerűen a forma kezdetét jelenti be. Megteremti azt a mezőt, amelyben később az állatképek, megragadási módszerek, ütések, lépések és az Öt Fázis minőségei megjelennek. A zárás nem egyszerűen megállítja a formát. Megfordítja a folyamatot, és a mozgást visszagyűjti a nyugalomba.

Ez körkörös alakot ad a formának. A Qián Kūn forog, az Öt Fázis elkülönül, a mozdulatok sok képen haladnak át, majd az univerzum ismét visszafordul. A gyakorló megtanul belépni a változásba, és szétszóródás nélkül visszatérni belőle.

A forgás mint gyakorlás

A Xuánzhuǎn (旋转) jelentése forgatni, keringeni vagy fordulni. A Taiyi nyitásában ezt a forgást nem szabad a kezek által rajzolt körre leszűkíteni. A látható karok csupán a testen átmenő nagyobb fordulás külső kifejeződései.

A jó forgás egyszerre több kapcsolatot foglal magában:

• A lábak gyökerezettek maradnak, miközben a derék fordulni tud.
• A gerinc megnyúlik, miközben a csípő elenged.
• A vállak ellazulnak, miközben a karok kerekek maradnak.
• A kezek a középpontból mozognak, nem külön-külön.
• A légzés természetes marad, miközben a test szintet és irányt vált.
• A tekintet tiszta marad anélkül, hogy merevvé vagy feszültté válna.

Ha a karok mozognak, de a derék élettelen, a Qián Kūn nem forgott el. Ha a test fordul, de a lábak elveszítik a gyökeret, az Ég és a Föld szétvált. Ha a légzés erőltetett, a forgás mechanikussá válik. A cél egy egész testet átfogó fordulás, amelyben a fent és a lent összekapcsolva marad.

Ég és Föld a testben

A Qián Kūn egyszerű módot ad a tanulóknak az igazítás ellenőrzésére. A testnek elég egyenesnek kell lennie ahhoz, hogy befogadja az Eget, és elég leülepedettnek ahhoz, hogy a Földhöz tartozzon.

Az Ég emelkedésként, tágasságként és tudatosságként jelenik meg. A fejet nem merevség nyomja felfelé, de a gerincnek nem szabad összeesnie. A fejtető finoman emelkedik, a mellkas nyitott anélkül, hogy felfújt lenne, és a szemek éberek maradnak.

A Föld súlyként, támaszként és stabilitásként jelenik meg. A lábak nem kapaszkodnak agresszíven a talajba, de jelenlévőnek kell érződniük. A térdek és a csípő elengednek, hogy a test süllyedni tudjon anélkül, hogy nehézzé vagy tompává válna.

Az emberi középpont a kettő közötti kapcsolat. A derék, a Dāntián (丹田), a gerinc és a légzés rendezi a függőleges viszonyt. Amikor ez a középpont tiszta, a gyakorló forgathat, léphet, üthet, megragadhat vagy visszatérhet anélkül, hogy elveszítené a tengelyt.

Ezért különösen hasznos a Qián Kūn egy olyan tömör formában, mint a Tàiyǐ Wǔxíngquán. A forma nem támaszkodik nagy térbeli haladásra. Változásai gyakran közeliek, spirálisak és hirtelenek. A stabil ég-föld tengely megakadályozza, hogy ezek a változások szűkössé vagy szétszórttá váljanak.

Kapcsolat a Hùnyuánnal és a Bào Yuán Shǒu Yī-vel

A Qián Kūn két fontos Taiyi-elv között helyezkedik el.

Az elején a Hùnyuán Yī Qì (混元一气) egy osztatlan állapotba gyűjti a gyakorlót. Ezután a Qián Kūn forog. Az egység mozgássá válik.

A vége felé a Bào Yuán Shǒu Yī (抱元守一) visszagyűjti a gyakorlót az eredethez. Ezután a Qián Kūn megfordul. A mozgás visszatér az egységbe.

Ezek az elvek összefüggenek, de nem azonosak:

A különbség megértése megakadályozza, hogy a Taiyi kerete homályossá váljon. A Hùnyuán az osztatlan kezdet. A Qián Kūn az Ég és Föld forgatott mezeje. A Bào Yuán Shǒu Yī a tudatos visszatérés sok átalakulás után.

Gyakorlati jelentőség

A Qián Kūn gyakorlati ellenőrzésként használható a forma előtt, közben és után.

A kezdés előtt kérdezd meg, hogy a test valóban kapcsolódik-e a lábaktól a fejtetőig. Ha az alsótest hiányzik, a nyitás lebegni fog. Ha a felsőtest összenyomott, a forgás nehézzé válik.

A forma közben figyeld meg, hogy az irányváltások továbbra is a középponton haladnak-e át. A Taiyi mozdulatok lehetnek tömörek és harciasak, qínnával, diǎnxuével és hirtelen ritmusváltásokkal. Minél közvetlenebbé válik a módszer, annál fontosabb, hogy az Ég és a Föld összekapcsolva maradjon.

A végén figyeld meg, hogy a test képes-e megfordítani a mozgást és visszatérni a nyugalomba anélkül, hogy a tudatosság leesne. A tiszta zárás azt mutatja, hogy a forgás visszaszívódott a középpontba, nem pedig egyszerűen elhagyatott.

Gyakori félreértések

Az első félreértés az, hogy a Qián Kūnt pusztán kozmológiai kifejezésként kezelik. Valóban kozmológiai, de a formagyakorlásban testi utasítást ad: kapcsold össze a felső és alsó pólust, és fordulj a középpontból.

A második félreértés az, hogy csak a kezek mozognak. A körkörös kézmozgás kívülről helyesnek tűnhet, miközben a derék, a lábak, a gerinc és a légzés továbbra is szétkapcsolt. A Qián Kūn megköveteli, hogy az egész test részt vegyen.

A harmadik félreértés az, hogy az Eget és a Földet túl merevvé teszik. Az Ég nem azt jelenti, hogy a mellkast felemelve megmerevedünk. A Föld nem azt jelenti, hogy addig süllyedünk, amíg a test nehézzé válik. A kettőnek ki kell egyensúlyoznia egymást.

A negyedik félreértés az, hogy megfeledkeznek a zárásról. A nyitó forgás több figyelmet kap, mert ez indítja a formát, de a fordított forgás ugyanilyen fontos. Azt teszteli, hogy a gyakorló képes-e a mozgásból ugyanazzal az integritással visszatérni a nyugalomba, amellyel elkezdte.

Kulcsfogalmak

• Qián Kūn (乾坤) — Ég és Föld; Yīn és Yáng; az univerzum
• Qián (乾) — Ég; teremtő Yáng; felső pólus
• Kūn (坤) — Föld; befogadó Yīn; alsó pólus
• Xuánzhuǎn (旋转) — forgatni vagy keringeni
• Fǎn Zhuǎn (反转) — megfordítani a forgást
• Hùnyuán Yī Qì (混元一气) — őseredeti egységes Qì
• Bào Yuán Shǒu Yī (抱元守一) — átölelni az eredetet és őrizni az egyet
• Dòng Jìng Jié Hé (动静结合) — egyesíteni a mozgást és a nyugalmat