A hadviselés művészetének első fejezete lefekteti az alapelvet: a hadviselés nem indulatból fakadó cselekedet, hanem számítás kérdése. Bármilyen összecsapás előtt a parancsnoknak fel kell mérnie öt állandó tényezőt és hét összehasonlító feltételt. A győzelem azt az oldalt illeti, amely alaposabban számol. A fejezet bevezeti azt a központi alaptételt is, hogy minden hadviselés a megtévesztésen alapul.

A fejezet címe, 始计 (Shǐjì), a 始 (Shǐ, kezdet) és a 计 (Jì, számítás vagy tervezés) írásjegyeket kapcsolja össze. Egyes fordítások ezt „Tervek lefektetése” formában adják vissza, de a kínai kifejezés inkább a felmérés aktusát hangsúlyozza — a számolást, mérlegelést, kiszámítást —, nem pedig a nyugati stratégiai értelemben vett tervezést.

Az öt állandó tényező

Sūnzǐ öt tényezőt (五事 Wǔshì) nevez meg, amelyek a hadviselést irányítják, és amelyeket minden katonai döntés előtt fel kell mérni:

Dào (道, Az Út / erkölcsi tekintély) — Az uralkodó és a nép közötti összhang. Amikor a lakosság osztozik az uralkodó céljában, a veszélytől való félelem nélkül követi őt. Harcművészeti értelemben ez a szándék és a cselekvés összhangja — amikor az elme és a test egyetlen célt követ, a gyakorló belső konfliktus nélkül mozdul.

Tiān (天, Ég) — Az emberi irányításon kívül eső külső feltételek: időjárás, évszakok, nappal és éjszaka, időzítés. Az a gyakorló, aki érti az időzítést — mikor kell előrelépni, mikor engedni, mikor várni —, a természetes feltételekkel együtt dolgozik, nem ellenük.

Dì (地, Föld) — Terep: távolságok, veszély, nyitottság, szűkösség. Egyéni küzdelemben ez a térbeli tudatosság — a távolság, a szög és az összecsapás fizikai környezetének kontrollja.

Jiàng (将, A parancsnok) — A vezetőtől megkövetelt öt erény: bölcsesség (智 Zhì), megbízhatóság (信 Xìn), jóindulat (仁 Rén), bátorság (勇 Yǒng) és szigorúság (严 Yán). Az önművelésben ezek azok a minőségek, amelyeket a gyakorló azért fejleszt, hogy saját test-elméjét hatékonyan tudja irányítani.

Fǎ (法, Módszer és fegyelem) — Szervezet, struktúra, logisztika, szabályozás. Az edzésben: a tananyag, a napi gyakorlási rend, az a fokozatos módszer, amelyen keresztül a készség kialakul.

A hét összehasonlítás

Az öt tényezőből Sūnzǐ hét kérdést (七计 Qījì) vezet le saját erőink és az ellenség erőinek összehasonlítására: Melyik uralkodó rendelkezik nagyobb erkölcsi tekintéllyel? Melyik parancsnok rátermettebb? Melyik oldal használja ki jobban az ég és a föld feltételeit? Melyik érvényesíti szigorúbban a fegyelmet? Melyik hadsereg erősebb? Melyiknek vannak jobban kiképzett tisztjei és katonái? Melyik alkalmazza következetesebben a jutalmazást és a büntetést?

Az a parancsnok, aki pontosan meg tudja válaszolni ezt a hét kérdést, még a csata kezdete előtt előre jelezheti annak kimenetelét.

A megtévesztés mint alap

A fejezet legtöbbet idézett sora: 兵者，诡道也 (Bīng zhě, guǐdào yě) — „A hadviselés a megtévesztés útja.” Amikor erős vagy, mutatkozz gyengének. Amikor közel vagy, tűnj távolinak. Amikor készen állsz, tűnj készületlennek. Csábíts előnnyel. Sújts le a rendezetlenségre. Kerüld az erőt. Provokáld a lobbanékonyat. Ezek az elvek — amelyek együtt a félrevezetés logikáját alkotják — végig visszatérnek a szövegben, és közvetlenül illeszkednek a Wudang harci elvhez: a szándék elrejtéséhez, miközben az ellenfél szándékát olvassuk.

Kapcsolódás a Wudang gyakorláshoz

Az öt tényező természetesen megfeleltethető a harcművészeti felkészülésnek. A Dào a gyakorló belső összhangja — a szándék egysége a testtel. A Tiān az időzítés — annak érzékelése, mikor kell cselekedni. A Dì a térbeli kontroll — a távolság és a szög kezelése. A Jiàng a harcművész kiművelt jelleme. A Fǎ maga az edzésmódszer.

A fejezet ragaszkodása a cselekvést megelőző számításhoz a Tàijíquán Tīngjìn (听劲, hallgató erő) elvére rímel: mielőtt válaszolnánk az erőre, először teljesen érzékelni kell azt. A felmérés megelőzi az összecsapást. Az a gyakorló, aki úgy lép küzdelembe, hogy nem olvasta ki ellenfele állapotát, már veszített — éppúgy, ahogy az a hadvezér is vereségre van ítélve, aki számítás nélkül harcol.