A második fejezet a hadviselés gazdaságtanával foglalkozik — a hadseregek fenntartásának pusztító költségeivel, az elhúzódó hadjáratok veszélyével és a hatékonyság kényszerével. Sūnzǐ központi érve: egyetlen állam sem profitált még az elnyújtott konfliktusból. A gyorsaság és a határozottság megőrzi az erőforrásokat; a késlekedés elpusztítja őket.

A 作战 (Zuòzhàn) cím jelentése „hadviselés folytatása” vagy „háború viselése”. A 作 (Zuò) írásjegy azt jelenti: létrehozni vagy cselekedni. A 战 (Zhàn) írásjegy csatát vagy háborút jelent.

A háború költsége

Sūnzǐ részletes számvetéssel kezd arról, mibe kerül egy 100 000 fős hadsereg hadba állítása: harci szekerek, ellátmány, felszerelés, szövetségesek vendégül látása, anyagok — napi ezer uncia arany. Ez nem elvont erkölcsi fejtegetés. Konkrét figyelmeztetés: a háború drága, és az a hadvezér, aki nem érti a konfliktus gazdasági dimenzióját, tönkreteszi államát, bármilyen ragyogó is taktikailag.

Amikor a fegyverek eltompulnak és a harci kedv alábbhagy, amikor a kincstár kimerül és a népet túlterhelik adókkal, a rivális államok ki fogják használni a gyengeséget. Ebből a helyzetből semmiféle bölcsesség nem képes talpra állítani az államot.

Gyorsaság a tökéletesség helyett

A fejezet kulcsfontosságú felismerése: vannak példák arra, hogy seregek tökéletlen sietséggel győztek, de arra nincs példa, hogy gondosan megtervezett késlekedéssel. A gyors lezárás — még ha tökéletlen is — jobb, mint egy hibátlan hadjárat, amely elhúzódik. Minél tovább tart egy konfliktus, annál inkább a védőnek és a terepnek kedvez, és annál jobban kimeríti a támadót.

Ez az elv közvetlenül alkalmazható az egyéni küzdelem szintjén is. A Wudang harcművészetekben az a gyakorló, aki habozik — a tökéletes nyílásra vár, túlelemzi az ellenfelet — elveszíti a kezdeményezést. A Fālì (发力, erőkibocsátás) a Liǎngyí gyakorlásban határozott, azonnali elköteleződést követel. A Yáng fázis robbanás, nem alku.

Ellátás az ellenségtől

Sūnzǐ azt szorgalmazza, hogy az ellátmányt az ellenség területéről szerezzék be, ne otthonról szállítsák — vagyis az ellenség erőforrásait alakítsák saját erőforrássá. Egyetlen zsákmányolt szekérrakomány húsz otthonról szállított rakománnyal ér fel. Ez a gazdaságossági elv — eredményeket elérni az ellenfél energiájával, nem pedig a sajátunkat pazarolva — a Wudang harci alapelv, a 借力打力 (Jiè lì dǎ lì, „kölcsönvenni az ellenfél erejét az ütéshez”) stratégiai kifejeződése.

Kapcsolat a Wudang gyakorlással

A fejezet gazdaságosságra helyezett hangsúlya összecseng a belső harcművészetek teljes filozófiájával. A külső stílusok izommunkával halmozzák fel az erőt — ez a hadművészeti megfelelője annak, amikor az ellátmányt nagy távolságokon át szállítják. A belső stílusok a hatékonyságot művelik: a struktúra, az időzítés és az ellenfél saját lendületének használatát, hogy aránytalanul nagy eredményt érjenek el. A 四两拨千斤 (Sì liǎng bō qiān jīn — négy uncia ezer fontot térít el) elv Sūnzǐ gazdasági logikájának alkalmazása az emberi testre.

Az elhúzódó összecsapás elleni figyelmeztetés a küzdelemre és a Tuīshǒu gyakorlásra is érvényes: a hosszan tartó birkózás egy erősebb ellenféllel kimeríti az erőforrásaidat. A képzett gyakorló gyorsan oldja meg a találkozásokat — egyetlen pillanatban olvas, átirányít és erőt bocsát ki, ahelyett hogy felőrlő cserét tartana fenn.