A harmadik fejezet a hadviselés művészetének legismertebb tanítását tartalmazza: a háborúban a legnagyobb kiválóság nem minden csata megnyerésében áll, hanem abban, hogy harc nélkül törjük meg az ellenség ellenállását. Ez a fejezet felállítja a stratégiai lehetőségek hierarchiáját, és bevezeti az önmagunk és az ellenség ismeretéről szóló híres alapelvet.

A 谋攻 (Móugōng) cím a 谋 (Móu, stratégia vagy tervezés) és az 攻 (Gōng, támadás) szavakat kapcsolja össze. A megtervezett támadás — amely nem nagyobb erőszakkal, hanem magasabb rendű stratégiával győzi le az ellenséget — a hadművészet legmagasabb formája.

A győzelem hierarchiája

Sūnzǐ világos rangsort állít fel a stratégiai lehetőségek között, a legjobbtól a legrosszabbig:

1. Az ellenség stratégiájának legyőzése (伐谋 Fámóu) — Semlegesítsd az ellenfél tervét, mielőtt végrehajthatná.
2. Az ellenség szövetségeinek megbontása (伐交 Fájiāo) — Szigeteld el az ellenfelet kapcsolatai és támogatása elvágásával.
3. Az ellenség hadseregének legyőzése (伐兵 Fábīng) — Ütközz meg az ellenfél erejével a harcmezőn, és kerekedj fölé.
4. Az ellenség városainak ostroma (攻城 Gōngchéng) — A legrosszabb lehetőség, amely hatalmas erőforrásokat igényel és pusztító veszteségeket okoz.

Az alapelv világos: minél magasabban tudod lezárni a konfliktust ebben a hierarchiában, annál kisebb pusztítás lesz az eredmény. Jobb az ellenség államát egészben és érintetlenül elfoglalni, mint szétzúzni. Jobb egy hadsereget épségben foglyul ejteni, mint megsemmisíteni. Ez a logika minden léptékben érvényes.

Legmagasabb kiválóság

A fejezet meghatározó kijelentése: 百战百胜，非善之善者也；不战而屈人之兵，善之善者也 — Száz csatát megvívni és mindet megnyerni nem a legmagasabb tudás. Az ellenséget harc nélkül meghódoltatni a legnagyobb kiválóság.

Ez a szakasz mélyen összecseng a daoista harcművészeti filozófiával. A Dàodéjīng tanítása, miszerint a leglágyabb dolog legyőzi a legkeményebbet, a víz elkoptatja a követ, a Dào pedig nem-cselekvés (Wú Wéi) által visz véghez mindent — mindez harci-stratégiai kifejezést nyer Sūnzǐ hierarchiájában. A Wudang harci alapelv, a 后发先至 (Hòu fā xiān zhì — később indulni, elsőként érkezni) ugyanezen logika szerint működik: az ideális válasz már a kezdetén semlegesíti az ellenfél támadását, mielőtt teljes érintkezésre lenne szükség.

Ismerd az ellenséget, ismerd önmagad

A fejezet a szöveg leghíresebb részletével zárul:

知彼知己，百战不殆 — Ismerd az ellenséget és ismerd önmagad, és száz csatában sem kerülsz veszélybe.

Ha önmagadat ismered, de az ellenséget nem: minden győzelemre jut egy vereség. Ha sem önmagadat, sem az ellenséget nem ismered: vereség minden összecsapásban.

Ez minden Wudang páros gyakorlat alapja. A Tuīshǒu (推手, toló kezek) során a gyakorló egyszerre fejleszt két képességet: a Tīngjìn (听劲, hallgató energia) képességét, amellyel érzékeli az ellenfél szándékát és szerkezetét, valamint az önismeretet, amellyel tisztában van saját egyensúlyával, igazításával és készenlétével. Az a gyakorló, aki képes olvasni az ellenfelet, miközben megőrzi szerkezeti integritását, már győzött — éppúgy, ahogy az a hadvezér is előre láthatja a csata kimenetelét, aki mindkét sereget érti, mielőtt az elkezdődne.

A győzelem öt alapfeltétele

Sūnzǐ öt olyan feltételt nevez meg, amely biztosítja a sikert: tudni, mikor kell harcolni és mikor nem; érteni, hogyan kell bánni a fölényben lévő és a gyengébb erőkkel; biztosítani a cél egységét minden rangban; felkészültnek lenni, miközben az ellenség nem az; valamint rendelkezni katonai képességgel anélkül, hogy felülről beavatkoznának. Ezek nem taktikák — hanem a készenlét feltételei, amelyek a győzelmet nem a véletlen, hanem az elkerülhetetlenség kérdésévé teszik.