A fegyveres edzésben az angol nyelvben könnyen összemosódnak a kifejezések. Egy tanítvány hallhatja a Jiàn (剑), Dāo (刀), Qiāng (枪), Gùn (棍), Jiànfǎ (剑法), Cì (刺), Pī (劈) vagy Lán (拦) szavakat, és ezeket nagyvonalúan „kardnak”, „fegyvernek” vagy „ütésnek” fordíthatja. A gyakorlatban azonban minden szó egy eltérő formára, módszerre, távolságra és edzésminőségre utal.

Ez a cikk tömör áttekintést ad a Wudang gyakorlatban használt gyakori fegyveres kifejezésekről. Nem teljes technikai kézikönyv. A célja az, hogy segítsen a tanulóknak felismerni a formákban, javításokban, páros gyakorlatokban és cikkcímekben használt nyelvet, hogy a fegyvert a saját módszerén keresztül lehessen megérteni, ne pedig egy durva angol helyettesítőn át.

Qìxiè és Bīngqì

器械 (Qìxiè) jelentése: felszerelés, eszköz, kellék vagy fegyver. A harcművészeti órákon gyakran tág értelemben a gyakorlófegyverekre és a fegyveres gyakorlásra utal. A szó gyakorlati és semleges.

兵器 (Bīngqì) jelentése: fegyverek vagy katonai fegyverek. A 兵 (Bīng) a katonákhoz és a hadviseléshez kapcsolódik. A 器 (Qì) eszközt vagy edényt jelent. A Bīngqì ezért erősebb harci jelentésárnyalattal bír, mint a Qìxiè.

A Wudang Academy gyakorlatában mindkét szó fontos. A Qìxiè emlékezteti a tanítványt arra, hogy a fegyver egy képzési eszköz a testtartás, a koordináció, az időzítés és a figyelem fejlesztésére. A Bīngqì emlékezteti a tanítványt arra, hogy az eszköz egy harci hagyományból származik.

Alapfegyver-nevek

A kínai harcművészetek négy fő fegyverét gyakran Jiàn, Dāo, Qiāng és Gùn néven sorolják fel. A Wudang gyakorlata emellett taoista és vonalspecifikus fegyvereket is magában foglal, amelyek saját jellegzetességekkel rendelkeznek.

A Jiàn és a Dāo mindkettőt gyakran „kard”-nak fordítják, de nem ugyanaz a fegyver. A Jiàn egyenes és kétélű. A szúrásra, a hegy munkájára, a finom vágásokra és a kifinomult szögekre helyezi a hangsúlyt. A Dāo egyélű. A metszésre, a suhintásra, a körbefogásra és a határozott vágóvonalakra épít.

A Qiāng és a Gùn egyaránt hosszúfegyverek, de a működési elvük eltér. A lándzsa a hegyre és az egyenes szúrásra összpontosít. A botnak nincs pengéje, ezért mindkét végét és az emelőerő váltásait használja.

Fǎ és Shù

A 法 (Fǎ) jelentése módszer, út vagy szabály. Fegyveres kontextusban a fegyver használatának gyakorlati módszerére utal: a Jiànfǎ (剑法) a kardmódszert, a Dāofǎ (刀法) a szablyamódszert, a Qiāngfǎ (枪法) a lándzsamódszert, a Gùnfǎ (棍法) pedig a botmódszert jelenti.

A 术 (Shù) jelentése művészet, képesség vagy technika. A Jiànshù (剑术), Dāoshù (刀术), Qiāngshù (枪术) és Gùnshù (棍术) a fegyver tágabb művészetét vagy gyakorlatát írhatják le.

A különbségtétel nem mindig szigorú. Egy hasznos gyakorlati megkülönböztetés ez: a Fǎ az alkalmazott módszerre utal; a Shù a kiművelt művészetre vagy technikai területre.

Alkatrészek és kezelés

A fegyverkorrekciók gyakran a fegyver részeire utalnak. Ezeknek a szavaknak a felismerése segít a tanulónak megérteni, hová kell hogy érkezzen az erő vagy a figyelem.

A Jiàn és a Dāo egyaránt él-tudatosságot igényel. Ha az él nincs egy vonalban, a vágás elveszíti a jelentését. A Qiāng és a Gùn szár-tudatosságot igényel. Ha a szár nincs összekapcsolva a csípővel és a lépéssel, a kezek külön a testtől nyomják a fegyvert.

握 (Wò) azt jelenti, hogy tartani vagy markolni. 持 (Chí) azt jelenti, hogy tartani, hordozni vagy forgatni. A fegyvert tisztán kell tartani, de nem szorítani. A túl erős szorítás megmerevíti a csuklót, a vállat és a derekat. A gyenge fogás bizonytalanná teszi a fegyvert.

Általános műveleti igék

A fegyveres módszerek különleges igéket használnak. Ugyanaz az ige több fegyvernél is előfordulhat, de a formája az eszköz szerint változik.

A Cì és a Zhā egyaránt szúró szavak, de nem azonos a hangulatuk. A Cì-t tágabban használják a szúró mozdulatokra, különösen a kardnál. A Zhā erősen a lándzsadöféshez kapcsolódik.

A Pī és a Kǎn egyaránt lefelé vág, de a Pī gyakran egy vonal kettévágásának érzetét hordozza, míg a Kǎn nehezebb, csapó jellegű. A Liāo alulról fölfelé emelkedik. A Sǎo söprő pályán halad. A Diǎn kicsi, pontos és pontra irányuló.

Ezek a kifejezések akkor válnak világossá, amikor a tanuló érzi, hogyan változtatja meg a fegyver a testet. Egy Jiàn Diǎn, egy Dāo Pī és egy Gùn Sǎo mind más időzítést, távolságot és testorganizációt kíván.

Fegyver és test együtt

A fegyverhasználat egyik általános alapelve, hogy a fegyver meghosszabbítja a testet. Ez nem azt jelenti, hogy a karok egyszerűen messzebbre nyúlnak. Azt jelenti, hogy a lábak, a térdek, a derék, a gerinc, a vállak, a könyökök, a csuklók, a kezek és a fegyver egyetlen összekapcsolt útvonalat alkotnak.

A Jiàn esetében ennek az összekapcsoltságnak egészen a hegyig kell elérnie. Ha a váll megemelkedik vagy a csukló összecsuklik, a pont elveszíti tisztaságát. A Dāo esetében az összekapcsoltságnak egészen az élig kell elérnie. Ha a derék nem hajtja a vágóívet, a szablya nehéz tárggyá válik, amelyet a kar lendít. A Qiāng esetében az összekapcsoltságnak mindkét kézen át a nyélbe kell futnia. A Gùn esetében az összekapcsoltság a bot teljes hosszán végigmozog.

Ezért fedik át egymást a fegyveres terminológiák és a testmódszerre vonatkozó kifejezések. A Bùfǎ (步法, lábmunka), Shēnfǎ (身法, testmódszer), Yāo (腰, derék), Jìn (劲, képzett erő) és Yì (意, szándék) nem tűnnek el, amikor fegyvert veszünk kézbe. Inkább láthatóbbá válnak. A fegyver megmutatja, hogy a test összekapcsolt-e vagy széttagolt.

Gyakori félreértések

Minden pengét kardnak nevezni. Az angol gyakran tág értelemben használja a „sword” szót. A Wudang gyakorlatban a Jiàn és a Dāo között világosan különbséget kell tenni, mert a felépítésük és a használatuk eltérő.

A fegyvert dísznek tekinteni. Egy bojt, egy poroló, a kardkéz vagy egy nagy mozdulat látványosnak tűnhet, de a hagyományos fegyvermunka ilyen részleteket az egyensúly, az időzítés, az elterelés, az irány vagy a kulturális jelentés gyakorlására használ.

Először karral és erőből mozogni. A kezdők gyakran a vállból és a kézből mozgatják a fegyvert. Ettől úgy tűnik, mintha a fegyver aktív lenne, miközben a test késve követi. A helyes fegyvergyakorlat a tartásból, a lépésből, a derékból és a központból indul.

A távolság figyelmen kívül hagyása. Minden fegyver a távolságot tanítja. A lándzsának más a hatótávolsága, mint a kardnak. A botnak más a vonala, mint a szablyának. Az a tanítvány, aki figyelmen kívül hagyja a távolságot, megformálhatja a mozdulatot, de elvétheti a harci logikát.

A kifejezések bemagolása módszer nélkül. A szókincs hasznos, de nem helyettesíti a gyakorlást. A Cì szó ismerete önmagában nem tesz helyessé egy szúrást. A szó csak fogódzót ad a tanulónak; a módszert edzeni kell.

Gyakorlati módszer

Amikor egy fegyveres kifejezést tanulsz, először azonosítsd, milyen szófajba tartozik. A fegyver neve, a fegyver egy része, egy módképző utótag, egy cselekvést kifejező ige, vagy egy testhasználatra vonatkozó korrekció?

Ezután kösd a szót egy egyszerű fizikai kérdéshez:

• A fegyver melyik része aktív?
• Milyen irányba halad az erő?
• A mozdulat vág, szúr, söpör, körbefog, blokkol vagy irányít?
• Mi a test forrása: a láb, a derék, a váll, a csukló vagy a kéz?
• Támogatja-e a lépés a fegyver hatótávját?

Ez teszi a terminológiát gyakorlativá. A tanuló meghallja a Dāofǎ szót, és a szablyamódszerre gondol, nem pusztán arra, hogy „egy kardforma”. A tanuló meghallja a Lán, Ná, Zhā szavakat, és megérti a lándzsa alaplogikáját: az elfogás, az irányítás és a szúrás.

A fegyveres szókincs azért hasznos, mert élesíti a figyelmet. A Wudang Academy gyakorlatában a fegyver nem különül el a testtől, és a terminológia sem különül el az edzéstől. Minden kifejezésnek vissza kell vezetnie a testtartásra, a lépésre, a szándékra és az összekapcsolt mozgásra.