A Xū Shí (虚实) kifejezést rendszerint ürességként és telítettségként, tartalmatlanként és tartalmasként, illetve hamisként és valósként fordítják. A Tàijíquánban (太极拳) a testen belüli szerepek tudatos megkülönböztetését írja le: az egyik láb támaszt, miközben a másik szabaddá válik a lépéshez; az egyik oldal befogad, miközben a másik erőt bocsát ki; az egyik irány aktívvá válik, miközben egy másik készen áll a változásra.

Az üres nem jelent ernyedtséget, hiányt vagy haszontalanságot. A teli nem jelent merevséget, túlterheltséget vagy mozdíthatatlanságot. A két állapot viszonylagos, funkcionális és folyamatosan változik.

Az írásjegyek

A hétköznapi nyelvben a Xū és a Shí a valótlant állíthatja szembe a valóssal. A harcművészeti gyakorlatban ez a páros dinamikusabb. Azt jelzi, hogy egy adott pillanatban hol összpontosul a támasz, a nyomás, a figyelem vagy a cselekvés.A Taiji klasszikus szövegei ismételten arra intik a gyakorlókat, hogy világosan különböztessék meg az üreset és a telit. Ez nem arra szólít fel, hogy a testet egymástól elszakított részekre osszuk. Azt jelenti, hogy minden résznek felismerhető feladata van, miközben nem veszíti el kapcsolatát az egésszel.

Üresség és telítettség a lábakban

A Xū Shí legkönnyebben megtapasztalható megnyilvánulása a súlyáthelyezésben jelenik meg.

Amikor a testsúly nagy részét a bal láb viseli, ez a láb viszonylag teli. A jobb láb viszonylag üres, ezért szabadabban emelhető, helyezhető, söpörhet vagy változtathat irányt. Ahogy a középpont áthalad, a szerepek fokozatosan felcserélődnek.

Egy egyszerű próba sokat segít: mielőtt elmozdítanád valamelyik lábadat, állapítsd meg, hogy a támasztó láb valóban képes-e megtartani a testet. Ha a lépésre szánt láb felemelése hirtelen kilengést, összerogyást vagy utolsó pillanatban végzett ellökést okoz, a súlyáthelyezés nem volt teljes.Ez nem követeli meg, hogy minden testhelyzetben szélsőséges legyen a súlyeloszlás. A mozdulattól függően az állás lehet 60–40, 70–30 vagy közel egyenletes. Az számít, hogy a gyakorló tudja, hol van a középpontja, és mit végez az egyes lábakkal.

Az üres nem súlytalan

Az üres lábfej továbbra is érintheti a talajt, és viselhet némi nyomást. Az érintkezés információt ad a távolságról, a felületről és az irányról. A lábfej eleven maradhat anélkül, hogy fő támasztékká válna.

Hasonlóképpen, a teli lábnak sem szabad megmerevednie. A bokánál, a térdnél és a csípőnél továbbra is engednie kell, hogy a középpont fordulhasson vagy elmozdulhasson. A mozgékonyság nélküli telítettség megrekedéssé válik.

A lépések közötti pillanat

A hétköznapi járás gyakran az előre irányuló lendületre támaszkodik: a test zuhanni kezd, majd a következő láb felfogja. A Taijiquan lépései egyértelműbbé teszik a súlyáthelyezést.

Egy irányított lépés rendszerint a következő sorrendet követi:

1. Süllyedj bele a támasztó lábba.
2. Engedd el a másik láb fölösleges feszültségét.
3. Emeld fel és helyezd le az üres lábfejet anélkül, hogy előrelendítenéd a törzset.
4. Hozz létre érintkezést a talajjal.
5. Fokozatosan helyezd át a középpontot.
6. Hagyd, hogy a korábban támasztó láb üressé váljon.Ez a sorrend azt a képességet fejleszti, hogy még azelőtt változtass irányt, mielőtt az elköteleződés visszafordíthatatlanná válna. A lassú gyakorlás felszínre hozza azokat a hiányosságokat, amelyeket a sebesség elfedhet, különösen az előredőlést, a hátsó lábbal végzett túl korai ellökést vagy a súly hirtelen ráejtését az előrelépő lábra.

Üresség és telítettség a derék fölött

A Xū Shí nem korlátozódik a lábfej nyomására. A karok, a törzs és a szándék szintén eltérő szerepeket tölthetnek be.

Az egyik kéz érintkezhet és információt fogadhat be, miközben a másik felkészül a cselekvésre. A törzs egyik oldala nyílhat, miközben a másik zárul. Az előrefelé mozgó kéz viszonylag üres maradhat mindaddig, amíg a szerkezet, az időzítés és a szándék össze nem gyűlik mögötte. Egy másik kéz nyugalomban lévőnek tűnhet, miközben a háton és a támasztó lábon keresztül erőteljes kapcsolatot tart fenn.

Ez segít elkerülni egy gyakori félreértést: nem mindig a leglátványosabban mozgó kéz a cselekvés legtelítettebb része. A külső mozgás és a belső elköteleződés összefügg, de nem azonos.

Xū Shí és Yīn–Yáng

Az üresség és a telítettség a Yīn és Yáng (阴阳) gyakorlati kifejeződése, de nem szabad őket rögzített címkékké egyszerűsíteni. Az üres nem állandóan Yīn, és a test egyik oldala sincs véglegesen hozzárendelve valamelyik pólushoz.

A lényeges jellemző az átalakulás:

• a támaszból mozgékonyság lesz;
• a befogadásból erőkibocsátás lesz;
• a záródásból nyílás lesz;
• a hátrálás megteremti az előrenyomulás lehetőségét;
• a teli láb kiürül, ahogy a középpont áthalad.

Mindegyik állapot magában hordozza a másikká válás lehetőségét. Ha a teli oldal nem tud kiürülni, csapdába kerül. Ha az üres oldal nem tud megtelni, nincs használható támasza.

Kettős súlyozás

A kettős súlyozás kifejezést gyakran úgy magyarázzák, hogy a testsúly pontosan fele-fele arányban helyezkedik el a két lábon. Ez hasznos figyelmeztetés lehet a kezdők számára, de nem teljes meghatározás.

A mélyebb probléma a megkülönböztetésre vagy a változásra való képtelenség. A gyakorló akkor válik kettősen súlyozottá, amikor mindkét oldal azonos módon köteleződik el, a középpont összeegyeztethetetlen cselekvések közé szorul, vagy az erő közvetlenül szembeszegül egy másik erővel anélkül, hogy rendelkezésre állna az átalakulás útja.

Az egyenletesen súlyozott állás nem automatikusan helytelen. A Wújí (无极) állás mindkét láb alatt kiegyensúlyozott nyomással kezdődhet. A kérdés az, hogy bármelyik oldal képes-e reagálni további előkészítő mozdulat nélkül.Hasonlóképpen, a testsúly nagy részének egyik lábra helyezése sem garantálja a helyes megkülönböztetést. A test továbbra is merev lehet, a csípő beszorulhat, vagy mindkét kar ugyanazzal az ellenállási vonallal szemben nyomhat.

Kapcsolata a Zhōng Dìnggel

A Zhōng Dìng (中定), vagyis a központi egyensúly és a Xū Shí kölcsönösen támogatják egymást. A központi egyensúly nem azt jelenti, hogy geometriailag középen maradunk a két láb között. Azt jelenti, hogy a középpont helyváltoztatása közben is megőrizzük a test szervezettségét.

A Xū Shí biztosítja a mozgáshoz szükséges megkülönböztetést. A Zhōng Dìng ezt a megkülönböztetést az egységes középponthoz kapcsolja. Xū Shí nélkül a mozgás bizonytalanná válik vagy megreked. Zhōng Dìng nélkül a súlyáthelyezés egyik oldalról a másikra történő zuhanássá válik.

Gyakorlati edzésfeladat

Vegyél fel kényelmes, mérsékelten keskeny állást, szükség esetén stabil támasz közelében.

1. Lazítsd el a térdeket anélkül, hogy befelé vagy kifelé kényszerítenéd őket.
2. Lassan helyezd át a súlyodat a bal láb felé, miközben a fejedet és a törzsedet függőlegesen tartod.
3. Állj meg, mielőtt a bal csípő oldalra beesne.
4. Ellenőrizd, hogy a jobb sarok könnyűvé válhat-e anélkül, hogy a medence jobb oldala megemelkedne.
5. Térj vissza a középponton keresztül, majd ismételd meg a másik oldalra.
6. Csökkentsd a mozgástartományt addig, amíg az átmenet folyamatossá és csendessé nem válik.Ezután helyezd az üres sarkat kis távolságra előre, mielőtt bármennyi súlyt áthelyeznél rá. Figyeld meg a különbséget a lábfej elhelyezése és a középpont elkötelezése között. Ez a megkülönböztetés központi szerepet játszik az irányított Taiji-lépésekben.

Ne törekedj szélsőséges állásra, és ne kényszerítsd a térdet arra, hogy egy rosszul igazított súlyáthelyezést nyeljen el. A cél a szerepek tisztázása, nem pedig a mozgástartomány maximalizálása.

A világos megkülönböztetés jelei

A Xū Shí akkor válik egyre világosabbá, amikor:

• bármelyik láb mozgékonnyá válhat nagy előkészítő kilengés nélkül;
• a támasztó láb rugalmas marad ahelyett, hogy megmerevedne;
• a törzs nem vetődik a középpont elé;
• a lépések csendesen érkeznek, és továbbra is visszavonhatók;
• a kezek eltérő feladatokat végezhetnek anélkül, hogy elszakadnának egymástól;
• az irányváltásokhoz nem szükséges az egész testhelyzetet újra beállítani.

Az alapelvet először nyilvánvaló súlyáthelyezéseken, majd egyre kisebb és finomabb változásokon keresztül tanuljuk meg. Gyakorlással az üresség és a telítettség többé nem két megmerevedett helyzet. Folyamatos kölcsönhatássá válnak, amely lehetővé teszi a stabil mozgást.