Szakasz: Belső fejezet (内篇) | Kínai cím: 德充符 (Dé Chōng Fú)

Az ötödik fejezet a Belső fejezetek legradikálisabb érvét mutatja be: a belső teljesség (Dé 德) teljesen független a külső formától. E fejezet minden főszereplője testi torzulást visel — amputált, nyomorék vagy groteszk módon csúf —, mégis mindegyikük olyan erős szellemi teljességgel rendelkezik, hogy követőket vonz és tiszteletet parancsol olyan módokon, amelyek zavarba ejtik a hagyományos társadalmat. A fejezet módszeresen lebontja azt a feltételezést, hogy a külső megjelenés tükrözi a belső értéket.

Wáng Tái (王骀) egy egylábú férfi Lǔ államában, akinek ugyanannyi tanítványa van, mint Konfuciusznak. Amikor megkérdezik, miért, maga Konfuciusz magyarázza el, hogy Wáng Tái „a dolgokat azonosságuk nézőpontjából szemléli”, nem pedig különbségeik alapján. Nem érzékeli lába elvesztését, mert csak azzal törődik, ami nem veszett el. Aki ebből a nézőpontból látja a világot, természetes módon, erőfeszítés nélkül vonz másokat.

Shēntú Jiā (申徒嘉), egy másik egylábú férfi, ugyanannál a mesternél tanul, mint Zǐchǎn (子产), egy jelentős miniszter. Zǐchǎn nem hajlandó egy bűnöző mellett menni (az amputáció szokásos büntetés volt). Shēntú Jiā azt válaszolja, hogy azért jött a mesterhez, hogy valami értékesebbet találjon egy lábnál, és azt sugallja, hogy Zǐchǎn merev moralizmusa nagyobb torzulás, mint bármely testi fogyatékosság.

A fejezet legmegragadóbb alakja Āi Tái Tuó (哀骀它), egy olyan groteszk módon csúf férfi, hogy első látásra megrémíti az embereket. Mégis azok a férfiak, akik időt töltenek vele, nem tudják elhagyni; azok a nők, akik találkoznak vele, azt mondják apjuknak, hogy inkább lennének az ő ágyasai, mint más férfi feleségei. Lǔ uralkodója magas hivatalba nevezi ki. Amikor távozik, az uralkodó olyan ürességet érez, mintha elveszítette volna a világ örömét. Magyarázata: Āi Tái Tuó teljes Dé (德)-vel rendelkezik, vagyis belső természete egész. Testi formája lényegtelen, mert ami vonzza az embereket, nem a megjelenése, hanem a Dào-val való belső összhangja.

A fejezet egy boroskorsó képével zárul: hasznosságát a benne lévő üresség adja. A bölcs megőrzi a belső ürességet, miközben a világ külső formákhoz kötődik.

A harcművész számára ez a fejezet azt tanítja, hogy a harci erő nem testi adottságokban — méretben, gyorsaságban, látható izomzatban — rejlik, hanem a Dé-ben, abban az összehangolt belső állapotban, amely erőfeszítés nélküli befolyást hoz létre. A belső harcművészetek a láthatatlan minőségeket (gyökér, struktúra, érzékenység) helyezik előtérbe az erő külső megnyilvánulásaival szemben.

Kulcsfontosságú kínai szakaszok

自其异者视之，肝胆楚越也；自其同者视之，万物皆一也。
Zì qí yì zhě shì zhī, gāndǎn Chǔ Yuè yě; zì qí tóng zhě shì zhī, wànwù jiē yī yě.
— A különbség nézőpontjából szemlélve a máj és az epehólyag olyan távol vannak egymástól, mint Chǔ és Yuè. Az azonosság nézőpontjából szemlélve minden dolog egy.

德不形者，物不能离也。
Dé bù xíng zhě, wù bù néng lí yě.
— Amikor a Dé nem ölt külső formát, a dolgok nem tudnak elszakadni tőle.

Példázatok és kulcsepizódok

• Wáng Tái, az egylábú férfi, akinek annyi követője van, mint Konfuciusznak — a belső teljesség vonz
• Shēntú Jiā szembesíti Zǐchǎn-t amputált lábával kapcsolatban — az erkölcsi merevség mint nagyobb torzulás
• Āi Tái Tuó, a mindenki által szeretett, rendkívül csúf férfi — a Dé teljesen felülírja a testi megjelenést
• Shūshān Wúzhǐ (叔山无趾, „Lábujjak nélküli”) — egy amputált ember, aki felkeresi Konfuciuszt, hogy megtanulja, mi marad meg a veszteség után
• A boroskorsó — hasznosságát a benne lévő üresség adja, nem az agyagfalak

Kulcsfogalmak

• Dé (德) — Belső erő vagy erény, teljes összhang a Dào-val
• Cáiquán (才全) — Teljes tehetség, a belső képesség teljessége a külső formától függetlenül
• Dé Bù Xíng (德不形) — Erény, amely nem ölt külső formát, ezért nem lehet elszakadni tőle
• Xíng (形) — Testi forma, az a külső megjelenés, amelyet a fejezet módszeresen elvet