Szia mindenkinek, mostanában elolvastam Stephen Michel angol nyelvű változatát, amely először a Harper Perennial kiadónál jelent meg 1991-ben: "A Tao, amit elmondhatunk, nem az örök Tao. A név, amit nevezhetünk, nem az örök Név. A megnevezhetetlen az örökké valóságos. A névadás minden egyes dolog eredetének kezdete. Ment a vágyaktól, megérted a misztériumot. A vágyak foglyaként csak a megnyilvánulásokat látod. Mégis a misztérium és a megnyilvánulások ugyanabból a forrásból származnak. Ezt a forrást sötétségnek nevezik. Sötétség a sötétségben. A megértés minden kapuja." Itt vannak Stephen Mitchel három kommentárja: "megérted a misztériumot": Végtelenül csodálatos, mégis olyan mindennapi, mint a napfény. Nem lehet tudni, mégis olyan egyszerű, mint az orrod megérintése, amikor mosod az arcod. "Ez a forrás a sötétség": Mert egyik érzékünkkel sem érzékelhetjük. Ugyanakkor "fénynek" is nevezik, mert minél kevésbé akadályozzuk, annál ragyogóbbak vagyunk. "A minden megértés kapuja": Ahhoz, hogy megértsünk, a nem-tudás sötétségében kell maradnunk. Köszönöm ezt a beszélgetést!

1. Az első angol fordítás: John Chalmers (1868) Az első kiadott angol fordítás dicsősége a skót protestáns misszionárius, John Chalmers nevéhez füződik. 1868-as műve, *The Speculations on Metaphysics, Polity, and Morality of the “Old Philosopher” Lau-tsze* nagy mértékben támaszkodott a korai francia fordításokra. Chalmers 1. fejezete: "A Taou (Út), amelyről beszélni lehet, nem az örök Taou; a név, amely megnevezhető, nem az örök név. A név nélküli (Lét) az ég és a föld eredete; a megnevezhető (Lét) minden dolog anyja. Akinek nincs vágya, látja a Taou lelkét; és aki mindig vágyakozik, csak a dolgok határait látja." Ezek ketten természettől fogva azonosak, de nevük különböző. Azonosságukban titoknak nevezik őket; a titkok titka, minden spiritualitás kapuja.

Ezek a három a legrégebbi angol fordítások :) Érdekes, ahogy megpróbálták értelmezni.

3. A Teozófiai/Okult Lencse: Walter Gorn Old (1904) A 20. század fordulóján dolgozó fordítók, mint például Walter Gorn Old, erősen befolyásolta őket a nyugati spiritualizmus és a Teozófiai mozgalom. Gyakran fordították a "Tao" kifejezést "A Végtelen" vagy "Isten" néven. Gorn Old 1. fejezete: "A Tao, amit kifejezni lehet, nem az örök Tao; a név, amit elnevezni lehet, nem a változatlan név. A nem-létet nevezik az ég és a föld előzményének; a létet nevezik minden dolog anyjának. Az örök nem-létből tehát keressük meg a dolgok spirituális lényegét; az örök létből keressük meg a dolgok határait. Ezek a kettő ugyanabból a forrásból erednek, és csak a nevük különbözik. Ez az egység a Titok, a Titkok Titka, minden spiritualitás Kapuja."

2. A végleges viktoriánus változat: James Legge (1891) A híres sinológus, James Legge a fordítását az Oxford neves *Sacred Books of the East* sorozatában jelentette meg. A változata majdnem egy évszázadig az akadémiai alapvetés volt Nyugaton. Legge 1. fejezete: "A Tao, amit járhatunk, nem az örök és változatlan Tao. A név, amit nevezhetünk, nem az örök és változatlan név. (Ha) név nélkül fogjuk fel, az Ég és a Föld teremtője; (ha) névvel fogjuk fel, minden lény Anyja. Mindig kívánság nélkül kell lennünk, ha mély rejtélyét akarjuk feltárni; de ha a kívánság mindig bennünk van, csak a külső szélét látjuk majd." E két szempont alatt valóban ugyanaz; de ahogy a fejlődés megtörténik, különböző neveket kap. Együtt a Misztériumnak hívjuk őket. Ahol a Misztérium a legmélyebb, ott van a kapu mindannak, ami finom és csodálatos.

Let me begin. Az Út, amely Úttá válik... nem az halhatatlan ÚT. Ez valami nagyon fontosat mond nekünk. Abban a pillanatban, amikor az emberi racionalitásunkat... használjuk, hogy megértsük a végső... a létezés eredetét és forrását... Valamit elveszítünk. A szűk emberi gondolkodásunk és nézeteink nem képesek megragadni a TAO... az ÚT... valóságát, amely halhatatlan. Ez tehát egy dolgot mond nekem... Ítéletmentességet... Ez vezet bennünket, emberiséget, hogy ne próbáljuk egymásra erőltetni egymás ötleteit... mert ahogy leírjuk... nem az halhatatlan ÚT. Ez egy válasz az ÚTRA... biztosan... De nem szól az abszolút IGAZSÁGhoz... Ezért nem kellene bántanunk egymást... az ítéletalkotással... mert ha nem ismerem A UTAT... de követek ELSZÁNT... megoszthatom az "ELSZÁNT"-ot: igen, de soha ne erőltessük. Mindig legyünk elfogadók másokkal szemben... Mi mindannyian az ÉLETBEN élünk A UTON... ebből nem menekülhetünk... De mindannyian látunk ELSZÁNT... a saját nézőpontunkból. Legyünk kedvesek... legyünk elfogadók... És legyen a lelkünk A UT felé fordítva... Együtt mindannyian járjuk ELSZÁNT... A UT felé. Áldások