Let me begin. Az Út, amely Úttá válik... nem az halhatatlan ÚT. Ez valami nagyon fontosat mond nekünk. Abban a pillanatban, amikor az emberi racionalitásunkat... használjuk, hogy megértsük a végső... a létezés eredetét és forrását... Valamit elveszítünk. A szűk emberi gondolkodásunk és nézeteink nem képesek megragadni a TAO... az ÚT... valóságát, amely halhatatlan. Ez tehát egy dolgot mond nekem... Ítéletmentességet... Ez vezet bennünket, emberiséget, hogy ne próbáljuk egymásra erőltetni egymás ötleteit... mert ahogy leírjuk... nem az halhatatlan ÚT. Ez egy válasz az ÚTRA... biztosan... De nem szól az abszolút IGAZSÁGhoz... Ezért nem kellene bántanunk egymást... az ítéletalkotással... mert ha nem ismerem A UTAT... de követek ELSZÁNT... megoszthatom az "ELSZÁNT"-ot: igen, de soha ne erőltessük. Mindig legyünk elfogadók másokkal szemben... Mi mindannyian az ÉLETBEN élünk A UTON... ebből nem menekülhetünk... De mindannyian látunk ELSZÁNT... a saját nézőpontunkból. Legyünk kedvesek... legyünk elfogadók... És legyen a lelkünk A UT felé fordítva... Együtt mindannyian járjuk ELSZÁNT... A UT felé. Áldások